Ülök,miközben máshol az életükért küzdenek,
Míg megint máshol épp esküvőt szerveznek.
De én,csak nézem a mellettem elsuhanó fákat,
A szemem le-le tapad,és a lelkem is fáradt.
Bár aludni nem tudok,mert Te jársz a fejemben,
A tiltott cigizések,az esték mikor elveszek a szemedben.
És most hogy már egyre távolabb vagy tőlem félek,
Hisz tudom hogy a hiányom nem hat meg Téged.
Hiába nem akartál Róla beszélni,erőltettem,
És nem tudok Rajtad segíteni,most sem.
Ahogy a szavaid engem is.
Mostmár felszabadultan sírhatok,
Mert,előtted már nem akarok.
De Te félrészegen énekelsz és táncolsz,
S,csodálkoznak hogy pszichológushoz járok.
Másrészt bolondnak néznek az emberek,
Mikor folyton-folyvást Rólad beszélek.
Sajnálom mindazt amit kértem és tettem,
És azt ahogy Veled viselkedtem.
Pedig Te próbáltál a kedvemben járni,
És a sok hisztimtől a falra mászni.
Inkább térjünk vissza az önsajnálatomra,
Mert egy magányos embernek nincs jobb dolga.
Elfogadom hogy mást szeretsz,
Csak akkor hagyj,had felejtsek.
Látod rajtam,és a Tumblr-ömön is,
Hogy ez nekem nem megy, mégis
Mikor kérdezel én ezt is tagadom,
Mintha a válasz rajta lenne a falakon.
Tudom hogy így Te is szomorú vagy,
De csak úgy mondom ez Miattad van.
A kétségbeesésed nem alaptalan,
Bár nem kéne aggódnod miattam.
Lassan itt a vége,bár nem a versnek,
Jobb lenne ha inkább az életemnek.
amandla
theartofmadeline
titsay
2087
ellievsbear