Zanati blog

A mi nyelvünkön: Magyarország Nagyasszonya.

Valamikor Húsvét után együtt indultunk hazafelé a zanati templomból. A mi házunk előtt megálltunk még pár szóra. Ekkor hangzott el az a hír, hogy az idei esztendőben is lesznek Zanatiak a Mariazellbe induló szombathelyi gyalogos zarándokok között. Úgy tervezik, hogy július 17-én a koradélutáni órákban érkeznek meg négynapos útjuk végén Mariazellbe. Kiszaladt a számon: akkor szervezzünk arra a napra egy autóbuszos zarándoklatot azok számára, akik nem tudnak a gyalogosokkal tartani…

Milyen könnyű egy ilyen villám-ötletet kimondani!

A Szent Márton jubileumi évvel kapcsolatos feladatok lekötötték plébániánk minden erőforrását. Így a zanati filiás Egyházközség lelkes híveire, a Cursillós csoportra és a Zanati Kulturális és Sport Közhasznú Egyesületre számíthattunk a zarándoklat szervezésében. És persze a regionális közlekedési vállalat az ÉNYKK utazási irodájának segítőkész munkatársaira. Szinte azonnal elkészült a különjárati informális megrendeléshez a költségterv, ami a további szervezéshez nélkülözhetetlen volt. A közlekedési vállalat „büszkesége”, egy MAN R-8 típusú komfortos, 57 férőhelyes busz lett kijelölve. A résztvevők toborzásá- hoz szükséges „Felhívást” és a „Tájékoztató” szórólapokat a KSE munkatársai terítették Zanaton. Házról-házra jártak és kérdezték a lakókat, jönnének-e autóbusszal Mariazellbe. Az első héten csak négyen jelentkeztek. Kétségbeejtő volt. Az autóbusz költségterve 175 ezer forintra rúgott. Talán még időben le kellene mondani a buszos zarándoklatot?

Ahol nagy a gond, ott közel a segítség! Megkerestük a szőlősi Jézus Szíve plébánián Fekete Szabolcs atyát, aki mosolyogva nyugtatott meg minket, tapasztalata mondatja vele, biztosan megtelik az autóbusz. Igaza lett. A május 31-i jelentkezési határidő letelte előtt már öt fő „várólistán” volt.

A zarándokok Credója szerint „… aki zarándokol, az nem kirándul”, tehát a meglehetősen hosszú utazás alatt olyan programot terveztünk megvalósítani, amely a hívő emberek számára lelki töltekezést, a vallásgyakorlatot nem ismerők számára pedig kulturális időtöltést jelent. Ehhez nagy segítségünkre volt az április 30-án, Celldömölkön megtartott egyházmegyei zarándoklatra készített zarándokkönyv, melyet valamennyi résztvevő számára megvásároltunk. Erre a könyvre építettük fel az utazás alatti közös imádságokat, elmélkedéseket, énekeket. Kiegészítettük néhány lappal, melyek közül csak egyet emelek ki: Harsányi Lajos „Ki az Úr?” című versét, amelyet a pünkösdváró csíksomlyói búcsúban, az ünnepi szentmisében idézett Csintalan László plébános úr.

A zarándokkönyvek megvásárlásához, a szórólapok kinyomtatásához, a zarándoklatot megörökítő fotótablók elkészítéséhez, fényképek kinyomtatásához, a mariazelli bazilika plébánosát köszöntő szerény ajándék megvásárlásához és az egyébként méltányos viteldíjnak nyugdíjas szintre való mérsékléséhez háromszor is Raimondo Montecuccolit kellet megidézni. Az idézetet Putz Attila úr, a KSE Elnöke írta meg az Önkormányzat számára pályázat formájában. A pályázat Puskás Tivadar Polgármester úr elé került, aki elfogadásra javasolta. Elfogadták. Így a részvételi díjat személyenként 1000 forintban lehetett meghirdetni.

Az autóbusz vasárnap reggel fél kilenckor érkezett Zanatra. Huszonheten felszálltunk és indultunk Szőlősre a templomhoz. Ott huszonkilenc zarándok csatlakozott hozzánk, közöttük két VIP vendég: a lelki vezető és az Egyházmegyei Karitász Igazgatója. Kilenckor – az előzetes terveknek megfelelően – elindultunk úti célunk felé. Az utazás során - ha nem is sikerült az eltervezett szakrális programot maradéktalanul végrehajtani – lelkileg felkészülve érkeztünk meg délben Mariazellbe.

Az indulás előtt buzgón fohászkodtunk szép és jó időért az égiekhez. Imádságaink részben meghallgatásra találtak. Vasárnap Zanaton nagyon szép idő volt, legalább is az előző napok időjárásához képest. Mariazellben egész délután zuhogott az eső. Tanulság: ha jó időért fohászkodsz nem csak az időpontot, hanem az érintett hely GPS adatait is meg kell adni. Hiába, napjainkban a holtig tanulás korát éljük. Szerencsénkre, amíg felzarándokoltunk a Kálvária-Bergre addig az esőkabátok elriasztották az esőt.  

Zanaton készültünk a Keresztútra. A Csíksomlyói búcsú Keresztúti elmélkedéseit választottuk. A szőlősiek kérésére a Karitász minden zarándoknak készített egy füzetet a nyomdájában, így a Keresztutat az abban szereplő „Fáradt ember keresztútja” elmélkedéseivel jártuk végig. A Bevezetőben meghallgattuk Reményik Sándor: „Kegyelem” című versét.

A stációk között együtt énekeltük:

„Keresztúton követünk, Jézus, Téged szeretünk! Szenvedésed égi jel. Így jutunk a mennybe fel.”

És stációnkét haladva eljutottunk a 15.-hez a Dicsőséges Feltámadás állomásához.

Újabban a hagyományos Keresztút 14. állomása után a dicsőséges feltámadásra a 15. állomáson emlékezünk.

Itt készült az a csoportkép, melyet ajándékba adtunk Puskás Tivadar Polgármester úrnak, megköszönvén az autóbuszos zarándoklat nagylelkű támogatását.

A Kálvária-Bergről visszamentünk az autóbusz parkolóba a Bazár-soron keresztül. A gyakorlott zarándokok tudták hol érdemes emléket vásárolni, vagy éppen egy kupica Mariazell likőrt felhörpinteni.

És eleredt az eső. Pontosabban, mintha dézsából öntötték volna. Az autóbusz parkolóban, fedett helyen vártuk a jelt a gyalogos zarándokokkal való találkozásra. A találkozó tradicionális helyszíne a város határában lévő dombtető. El ne késsünk! Elindultunk a dombtetőre a zuhogó esőben. Mindannyiunk szerencséjére a találkozó időzítése nagyon pontos volt.

És megérkeztek a gyalogos zarándokok is négy napi gyaloglás után a dombtetőre. Nevetve mesélték, hogy az eltelt négy napban most kellett először felvenniük az esőkabátokat. A Találkozó örömét nem lehet sem leírni sem szóban elmesélni. Azt csak átélni lehet. Ott és akkor.

És hogy szem nem maradt szárazon, arról egyáltalán nem az eső tehetett. Családtagok, rokonok, barátok, ismerősök és ismeretlenek egymást ölelve boldogságban úszva gratuláltak a gyalogosoknak.

Visszatérve a parkolóba a Karitász által készített ételekből és a buszos zarándokok által otthonról hozott süteményekből lettek megvendégelve a gyalogosok és persze a buszosok is.

Az agapé nem rogyásig rakott svédasztalt jelent eredetileg, de ott Mariazellben ez második jelzőnek pontosan megfelelt. Senkit sem zavartak a „tábori” körülmények. Beigazolódott, hogy a rántott húshoz nem szükséges porcelán tányér és evőeszköz, elégséges a farkas étvágy is.

Természetesen mindenki figyelt a Szentségi böjt megtartására.  

A zarándoklat koronája a bazilikában megtartott zarándok szentmise volt, amelyet Fekete Szabolcs Benedek atya celebrált. Szentbeszédét a zarándoklat és az üzemanyag töltő állomás hasonlatosságára építette fel. Kedves volt, hogy egy töltőállomás közúti jelzőtábla sematikus rajzát is többször felmutatta a tévedések kizárása céljából. Volt még egy hasonlata arról, hogy kinek mit jelent egy másodperc, egy perc és mit jelent egy óra.

Aznap a negyedik miséje volt. Az első három mise után ült autóba Szombathelyen és hajtott Mariazellbe, hogy a kedves híveinek megígért zarándok-misét megtarthassa.

Mielőtt az összefoglaló végére érnénk hálás köszönetet kell mondanunk Doma Gábor úrnak, aki a különjárati autóbuszt vezette. Vezetési stílusának és feltehetően óriási gyakorlatának köszönhetően egyetlen pillanatra sem emlékeztetett bennünket arra, hogy néha lakott területeken rendkívül keskeny utakon, hajtűkanyarokban, meredek kaptatókon le és fel haladunk.  A tervszerinti közlekedés másik nagy előnye a pontos érkezéseken túl az volt, hogy biztonságosan belefértünk a költségtervbe.

Végezetül még egy hálás köszönettel tartozunk a szőlősi plébániának, pontosabban Fekete Szabolcs Benedek atyának és Pékné Ági zarándoklat szervezőnek. Segítségük nélkül nem lehetett volna tető alá hozni ezt a zarándoklatot.

A zanati hívek közül többen is kivették részüket a szervezésből és a lebonyolításból, de Ők nem csak értünk, hanem magukért is dolgoztak, ezért csak név nélkül köszönjük meg fáradozásukat.

A visszaútra már nem volt lelki vezető, így a közös imádságok helyett a közös élmények felelevenítése volt a program gerince. Szombathely határába érkezvén közösen elmondtuk az Úr Angyalát és hálát adtunk az Úrnak a sikeres és balesetmentes zarándoklatért.

Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője…

Jövőre a tízedik zarándoklaton ismét találkozunk. Úgy engedje az Isten!