New website
FROM NOW ON YOU CAN FIND US AT:
WWW.XTROREALM.HU

Love Begins
Misplaced Lens Cap

JBB: An Artblog!
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
d e v o n

tannertan36
Cosimo Galluzzi

titsay

祝日 / Permanent Vacation
Monterey Bay Aquarium

ellievsbear

roma★
occasionally subtle
he wasn't even looking at me and he found me
🪼
tumblr dot com
we're not kids anymore.
Claire Keane
ojovivo
seen from United States
seen from United States
seen from China
seen from United Kingdom

seen from Malaysia

seen from United States
seen from Spain
seen from Canada
seen from Germany
seen from United States

seen from Germany
seen from Romania
seen from France
seen from T1
seen from Spain
seen from T1
seen from Mexico

seen from Brazil
seen from Spain
seen from Spain
@xtro-realm
New website
FROM NOW ON YOU CAN FIND US AT:
WWW.XTROREALM.HU

Anya is live and ready to show you everything. Watch her strip, dance, and perform exclusive shows just for you. Interact in real-time and make your fantasies come true.
Free to watch • No registration required • HD streaming
Seemann Adrienn Reality is an illusion, the universe is a hologram Installáció, 2017
A függöny mögött rejtőzködő munkában egy rózsás díszmárna úszkál. Annyira valóságosnak tűnik, hogy első pillantásra halnak hisszük el, mint ahogy mindennapi tereink és virtuális valóságaink között is elmosódik a határvonal. Az installáció létrehozza azt a tér- és valóságszeletet, amely a hal sajátja és amely nem illeszkedik az általunk tapasztalt térbe, mélyebb és tágabb annál, határai túlmutatnak az őt körbefogó plexigúla emberi érzékelés szerint elvárható határainál.
Szimán György Are you human Loopolt videojáték-jelenet-alapú installáció, 2017 Felhasznált videojáték: SOMA (Frictional Games, 2015)
A játéktér a nagy kihalási eseményt túlélő emberek otthonául szolgál. A főszereplőt körülvevő robotok szokatlan benyomást keltenek, viselkedésük számos vonása kifejezetten emberi. De mit jelent az, hogy emberi és mit jelent maga az ember a faj kihalását követően? A loop tökéletesen modellezi az identitásbeli alapkérdések hurokként visszatérő természetét, megkerülhetetlenségét. Az ember utáni korban az újonnan létrejövő entitások, mint a mesterséges intelligencia, illetve egyéb hibrid formák, mind megkérdőjelezik az emberi fogalmakat és hierarchiákat, új megközelítésmódokat követelnek maguknak. Olyan közhelyszerűnek tűnő kérdésfelvetéseket kényszerülünk új megvilágításban mérlegelni, mint hogy mi konstituálja az embert, meddig tekinthető egy entitás embernek, létezik-e olyan kontextus, ahol embernek minősül a tudattal rendelkező gép.
Horváth R. Gideon No Man’s Land Installáció, vegyes technika, 2017
Rózsaszín fényben úszó romantikus tájak, belülről megvilágítva, természeti tájakat esztétizáló módon megidéző szigeteken. Az ember utáni, apokaliptikus tájábrázolás romantikája lép működésbe a nem fiktív, a valóság ember által szabad szemmel nem érzékelhető fénytörésében. Az infravörös fény technikai eszközök nélkül nem hozzáférhető hiperobjektum, az installációban látható infravörös szűrővel készült képek is csak részlegesen tárhatják szemünk elé. Ez a megközelítésmód kettős kiemeltséghez vezet: egyszerre jelenti a vizsgálat mindenkori tárgyának az emberi figyelem középpontjába kerülését és ugyanennek a tárgynak saját kontextusából való kiemeltségét. Így válik a giccs a rendszerező folyamatok szükségszerű végtelenségének eredményévé.
Keresztesi Botond lost memories Akril, vászon, 100cmx100cm, 2017
6 feet deep Akril, vászon, 160cmx120cm, 2017
A fotórealizmus hagyományát kijátszó, azt anakronisztikus és konzumkulturális elemekkel kizökkentő és parodizáló festmények nagyon aktuális gondolati eszközökkel és képi asszociációkkal tematizálják a poszt-igazság, a poszt-faktualitás kérdéskörét. A két munka nemcsak a tárgyak és növények, az élő és élettelen, a hétköznapi és a virtuális tér egymás mellé rendelését hajtja végre, hanem a prehisztorikus és kortárs időbeli mellérendelését is. Emberközpontú nézőpontból ezek között hierarchikus viszony áll fent, de ha az ökoszisztéma egészét vizsgáljuk az emberi időbeliség figyelmen kívül hagyásával, akkor a különböző embertől független ágensek egymás mellettiségét figyelhetjük meg. A prehisztorikus történelem társadalmi konstrukció, emberi időszámításban minél messzebb helyezkedik el egy vizsgált időszak, annál kevésbé hozzáférhető. Mindeközben a földrétegekben megtalálhatók bizonyos ősi nyomok, a prehisztorikus páfrányt ma éppen kőolajként termeljük ki, és természetesen a szerteszét elfekvő floppylemez is szolgálhat információul az önmagunkról elnevezett emberi korról egy később ránk találó idegen civilizáció számára. A NASA 40 évvel ezelőtti projektje során arany CD-re írt információcsomagot küldtek fel a világűrbe a Voyager 2-n, az eldobott floppy és pendrive ehhez képest látszólag céltalan, adathordozói minőségük azonban nem változik, így soha nem lehetünk biztosak abban, hogy hol raktározódnak legféltettebb titkaink, minősített adataink.

Anya is live and ready to show you everything. Watch her strip, dance, and perform exclusive shows just for you. Interact in real-time and make your fantasies come true.
Free to watch • No registration required • HD streaming
Rohonyi Demkó Iván jeden ossi (a Rites Network c. munka része), 2017 Programozás: Jelena Viskovic
A Rites Network a várost mint időn kívül történő események gyűjteményét tételezi, a kaotikus urbánus térben számos különböző forgatókönyv képződik meg, lehetséges narratívák sokasága kísért. A romos, széteső térben ókori és jelenkori objektumok mozognak, amelyekhez különböző tagek, fogalmak kapcsolódnak. A szimulációban a különböző összeálló objektumokból létrejövő formációkra alapozva előrejelzések születnek. A szimulációbeli mesterséges intelligencia az objektumok együttállásából következő jóslatoknak megfelelően alakítja a jövőt, fellazítva a határvonalat múlt, jelen és jövő között. A létrejövő spekulatív térben ezáltal elmosódik az időbeliség, amely az emberi tapasztalat egyik alapvető alkotóeleme.
Zilahi Anna Objectolindalë Háromcsatornás hanginstalláció, 2017
„És ekkor az összes létező hangja – mint megannyi kongás és zsongás, zendülés és csörgés, korgás és morgás, valamint számtalan hangokkal szóló kórus – Nagy Muzsikává ötvözte önnön dallamát; s a vég nélkül váltakozó, harmóniába szőtt melódiák a hallás határán túl leszálltak a mélybe és föl a magasba, csordulásig megtöltötték az univerzum zugait, majd a muzsika és a muzsika visszhangja kiáradt a Semmibe, s az immár nem volt semmi.”
Az Objectolindalë a Szilmarilok hangalapú teremtéstörténetének, az Ainulindalënak újraértelmezése az univerzumban már létező hangokra. A teremtéstörténetekben jellemzően megjelenő antropomorf teremtő helyett a munkában a hang teremtőerejére helyeződik a hangsúly. Tárgyak és élőlények, jelenségek és hiperobjekumok: folytonosan formálják a valóságunkat, pillanatról pillanatra bontakoznak ki a globális kakofóniából.
Süveges Rita Blue Planet, Mars Mission Akril, vászon, 200x200 cm, 2017
A Kék márvány című felvétel az 1972-es Apollo-17 misszió során készült a Földről, amely azóta a világ egyik legtöbbet használt fényképe. A technológiai fejlődés a tudományos megismerés új dimenzióit nyitotta meg, ám a léptékek ilyen mértékű változása kognitív disszonanciához vezet: ellentmond a hétköznapi tapasztalatnak, ugyanakkor otthonunk miniatűr mását adja kezünkbe. Ennek a következményeként értelmezhető az is, ahogy a bolygónkról készült fotó hatására a Föld, a bioszféra, az ökoszisztéma komplexitásának vizuális reprezentációja megmerevedett egy kezdetben fenséges és szentimentális, ámde birtokolható méretű képben. A bolygó képe nappalikat díszít, vállalati logókban tűnik fel, áruvá, "plüssé" válik, miközben sikertelenül illusztrálja az emberi elme számára felfoghatatlan, absztrakt tudományos ismereteket. Kirívó példája ennek a tárgyiasításnak, hogy kínai webáruházak kínálatából felfújható, monumentális bolygókat, a Naprendszer minden tagját megrendelhetjük magunknak a világ bármely tájáról. A festmények a Pet Planets sorozat részei, amelyeken a raktárokban álló hatalmas, felfújható bolygó-lufik jelennek meg a maguk abszurd banalitásában, párosítva az égitestek eredeti kontextusát jelentő égbolt különféle ábrázolásaival.
Barna Orsolya – Pálinkás Bence György – Gosztola Kitti Vakok és az elefánt Hangjáték, 5 preparátum, 2017
A hangjáték két történetet fűz egybe és értelmez újra: egyrészt a Nemzeti Múzeum Állattára dolgozójának, Soós Lajosnak a visszaemlékezését a Vakok Intézetébe került kitömött elefántról és egy távol-keleti tanmesét a vakok és az elefánt találkozásáról. A valóság megismerhetőségéről szóló parabola a hangjátékban tovább szövődik: a vakok nem elégednek meg azzal, hogy egy leselejtezett elefántpreparátumon keresztül jussanak hozzá az elefántról való tudáshoz. Míg az eredeti tanmese a vakságot általános metaforaként használta, ebben a történetben a tudáshoz való hozzáférés és a hatalom viszonya tematizálódik. Azonban míg a vakok és a látók egy közös társadalmi valóságon osztoznak, a történet passzív szereplője, az elefánt saját fajának demonstrációjaként preparátummá válásakor nemcsak metaforikus módon, hanem ténylegesen tárgyiasul.
Fácán, vadászcsendéletek gyakorlására szolgáló preparátum (Magyar Képzőművészeti Egyetem)
Róka és aranysakál, természetismeret órán használt tapintható preparátumok (Vakok Általános Iskolája)
Varjak, egy megszűnt gimnázium szertárának preparátumai
Tranker Kata cím nélkül Tárgyegyüttes, 2016-2017
A természetrajzi szemléltetőeszközök és ábrák absztrakt leképzéssel tesznek megfoghatóvá elméleteket, folyamatokat és a méretüknél, elhelyezkedésüknél vagy időbeliségüknél fogva nehezen belátható jelenségeket. Mindemellett feltűnő módon árulkodnak saját gondolkodásunkról is. Az evolúció komplexitását magyarázó rajzok szükségszerűen leegyszerűsítők, ugyanakkor még meghatározóbb tulajdonságuk, hogy noha a biodiverzitás magyarázatát szolgálják, az ember gyakran mégis kitüntetett, kiemelt szerepben jelenik meg általuk. A hal, a tarajos gőte, a csirke, a bárány és az ember embrióinak fejlődését párhuzamba állító makett azonban emlékeztet minket arra, hogy ugyanannak az evolúciós folyamatnak az eredményeként vagyunk jelen a Földön. Ám a legnagyobb tudatosság ellenére is nehezen tekintünk önmagunkra ugyanúgy, mint az ökoszisztéma többi tagjára. A kis tárolók az Antropológiai gyűjtemény című sorozat darabjai, amelyek a múzeumi környezet megidézésével azt a távolságot iktatják be önmagunk megfigyelésébe, amit automatikusan nem tudunk életbe léptetni.

Anya is live and ready to show you everything. Watch her strip, dance, and perform exclusive shows just for you. Interact in real-time and make your fantasies come true.
Free to watch • No registration required • HD streaming
xtro realm olvasmánylista
I. 2017. 10. 02, Karakas Alexandra
Cox, Christoph; Jaskey, Jenny & Malik, Suhail (2015). Introduction. In Christoph Cox, Jenny Jaskey & Suhail Malik (eds.), Realism Materialism Art. Sternberg Press. pp. 15-31.
Žižek, Slavoj (2001) The Desert of the Real. Is this the end of fantasy? In these Times, http://inthesetimes.com/article/1588/the_desert_of_the_real
II. 2017. 10. 09. Nemes Z. Márió
Meillassoux, Quentin (2015). Metaphysics and Extro-Science Fiction. In Christoph Cox, Jenny Jaskey & Suhail Malik (eds.), Realism Materialism Art. Sternberg Press. pp. 371-385.
III. 2017. 10. 16. Varga Tünde Mariann
Avanessian, Armen; Beech, Amanda; Mackay, Robin & Malik; Suhail (2013). Beyond the Contemporary. Spike Art Quarterly, issue 36. pp 90-104.
Brown, Bill; Cole, Andrew; Demos, T. J. & Henrot, Camille (2016) In Joselit, David; Foster, Hal & Lambert-Beatty, Carrie (eds.) A Questionnaire on Materialisms. October 155, Winter 2016, pp 3, 11-13, 23-25, 29-31, 53-55.
Malik, Suhail (2015). Reason to Destroy Contemporary Art. In Christoph Cox & Jenny Jaskey (eds.), Realism Materialism Art. Sternberg Press. pp. 185-191.
Egyéb ajánlott irodalmak:
SR, OOO
Meillassoux, Quentin (2006) Après la finitude. Essai sur la nécessité de la contingence. Édition du Seuil, Paris
(Angol nyelvű fordítás:
Meillassoux, Quentin; transl. Brassier, Ray (2009) After Finitude: An Essay on the Necessity of Contingency..Bloomsberry Publishing, London)
Behar, Katherine (2016) Object-Oriented Feminism. Minneapolis: University of Minnesota Press
Antropocén, ökológia
Crutzen, Paul J. (2002) Geology of Mankind. In: Nature, Vol. 415, January 2002.
Demos, T. J. (2016) Decolonizing Nature: Contemporary Art and the Politics of Ecology, Sternberg Press, Berlin
Demos, T. J. (2017) Against the Anthropocene: Visual Culture and Environment Today. Sternberg Press, Berlin
Vieira, Patrícia (2015) Phytographia: Literature as Plant Writing. In: Environmental Philosophy, Volume 12, Issue 2, Fall 2015
xtro realm
xtro realm
FKSE – Stúdió Galéria Rottenbiller u. 35., Budapest, 1077 2017.11.07–30.
Az xtro realm kiállítás az azonos nevű programsorozat része, amelyet októberben egy három alkalmas nyilvános és nagy érdeklődésnek örvendő olvasókör vezetett fel. A moderátorok által bemutatott szövegek olyan új filozófiai irányzatokat idéztek meg, amelyek az emberközpontú világszemléletet problematizálják, és az emberi érzékelésen kívül eső valóságok lehetőségét vizsgálják. A tizenegy kiállító művész az olvasókör tapasztalataira építve hozta létre a kiállításon megtekinthető munkákat.
Rózsás díszmárna úszkál a fekete függöny mögötti plexigúlában, bele-belevész a kiszakított térszelet mélységeibe. Hogy tényleg halról van-e szó, csak akkor merül fel, miután percekre elmélyedtünk az izgő-mozgó kivetülés látványában. Akárha másodpercekre is, vajon elhittük-e, hogy Seemann Adrienn munkája valóban egy hal, és ha halként bíztunk meg benne, mi történik vele, ha a videóloop véget ér?
Alapvető episztemológiai kérdés: hogyan rendszerezheti az ember az ökoszisztémát, amelytől függ, amelynek önmaga is része? Az összeférhetetlenség ellenére a tudományos megismerés nem elképzelhető bizonyos mértékű optimizmus nélkül. A világ megismerhetőségébe és számszerűsítésébe vetett hit azonban egy feltételezett külső nézőpontot követel meg, például a műhold nézőpontját: az online fogyasztó felfújható égitestet vásárol, nincs is ebben a birtoklási vágyban semmi rendkívüli. Süveges Rita festményein a felfújható Föld és Mars viszonyul a világegyetem egészének festészeti ábrázolhatóságához.
Birtokolni a múltat, a jelent és a jövőt: emberi perspektíva. Rohonyi Demkó Iván szimulációjának algoritmusa a jövőre tett spekulációk alapján alakítja a jelent. Ha a jelen a jövőről alkotott számításokra épül, hogyan osztható fel mégis az időbeliség? Az ember által alkotott algoritmusok, programok, robotok túlmutatnak az emberi tudáson, akármelyik pillanatban túlnőhetnek az emberi faj keretein, az emberi életöltő végességén. Ám mégis tárgyként, objektumként tekintünk rájuk. Hol húzódik a határvonal ember és robot között, honnan tudhatjuk biztosan, hogy mi az előbbi, önkényesen megszabott kategóriába tartozunk? Ezeket a kérdéseket teszi fel többek között Szimán György videórészlete, amely mindenképp elbizonytalanít minket a fenti határvonalat illetően.
Az élet határa, az időbeliség emberközpontúsága, a természet megismerhetősége, a világ értelmezésének elengedhetetlen romantikája – az xtro realm kiállítás a spekulatív realizmus, objektumorientált ontológia és ökológiai elképzelések mentén kíván tematizálni olyan kérdéseket, amelyek az antropocentrikus megközelítésmód legitimitásának megkérdőjelezésében érnek össze.
Kiállító művészek: Barna Orsolya – Gosztola Kitti – Pálinkás Bence György, Horváth R. Gideon, Keresztesi Botond, Rohonyi Demkó Iván, Seemann Adrienn, Süveges Rita, Szimán György, Tranker Kata, Zilahi Anna
Az xtro realm csoportos kiállítás november 7. és 30. között látogatható az FKSE – Stúdió Galériában. A programsorozat szervezői Horváth R. Gideon, Zilahi Anna és Zsámboki Miklós.
A kiállítás támogatója az Edgite Kft.
xtro realm
FKSE – Studio Gallery Rottenbiller u. 35., Budapest, 1077 07–30 November 2017
The xtro realm exhibition is a part of a series of events of the same name. It was preceded by three successful reading circles that were open to the public. Moderators introduced texts focusing on new philosophical approaches, which problematised human-centric world views and examined the opportunities of realities beyond human observation. The eleven exhibiting artists created the works presented at the exhibit, based on their reading circle experiences.
A rose barb swims in the plexiglass-pyramid behind the black curtain, disappearing from time to time into the depths of space’s ripped out slices. The notion that this is indeed a fish only surfaces when we spend immerse for minutes into the sight of the projection. If only for seconds, but did we believe that Adrienn Seemann’s work is indeed a fish and if we have trusted it to be a fish, what happens when the loop ends?
A fundamental epistemological question is: how can humans systematize the ecosystem, which they themselves depend upon? Which they are also a part of? Despite this conflict, scientific inquiry cannot be imagined without a dash of optimism. The belief that the world is comprehensible and quantifiable necessitates an external point of view, for instance the view of an orbiting satellite: the online consumer purchases an inflatable orb in virtual reality—there is nothing unusual in this desire for possession. In Rita Süveges’ paintings the inflatable Earth and Mars relates to the artistic representability of the universe’s entirety.
To possess the past, present, and the future: human perspective. Iván Rohonyi- Demkó’s simulation’s algorithm defines the present based on speculations of the future. If the present is based on calculations of the future, how can we partition temporality? Capabilities of man-made algorithms, programmes, robots extend beyond humans’ knowledge, any minute now they will be able to surpass the boundaries of the human species, passing beyond the finiteness of a human life. But we still view them as objects. Where is the boundary between human and robot, and how can we be sure that we are a part of the former—an arbitrarily created grouping. György Szimán’s videoclip asks these questions, amongst others, which definitely discourage our understanding of this boundary.
The boundaries of life, temporality’s human-centeredness, the ability to grasp nature, the indispensable romanticism of interpreting the world—the xtro realm exhibition aims to thematize questions, guided by speculative realism, object-oriented ontology, and ecological ideas that are conjoined in questioning the legitimacy of an antropocentric approach.
The exhibition xtro realm is open between the 8–30 November 2017.
Artists: Orsolya BARNA – Kitti GOSZTOLA – Bence György PÁLINKÁS, Gideon R. HORVÁTH, Botond KERESZTESI, Iván ROHONYI DEMKÓ, Adrienn SEEMANN, Rita SÜVEGES, György SZIMÁN, Kata TRANKER, Anna ZILAHI Organizers: Gideon R. HORVÁTH, Anna ZILAHI, Miklós ZSÁMBOKI
The xtro realm reading circles have been organized in cooperation with the József Attila Circle.
The exhibition is sponsored by Edgite Hungary Kft.