Hangot emelsz. MĂ©g hangosabb vagyok. A dĂŒh jĂĄtszadozik bennĂŒnk. "Ha most megint elmenekĂŒlsz a problĂ©ma elĆl, szakĂtok veled." arcod komolysĂĄgot tĂŒkröz. Nem hazudsz, tĂ©nyleg Ăgy gondolod. Könny csorul le arcomon. Csak ĂĄllunk egymĂĄssal szemben. SzĂ©testem. Te pedig nagyon jĂłl tudod, hogy ez nem miattad van. Mellettem akarsz lenni. De Ă©n csak tönkre teszlek. Te is tudod. Meg akarsz menteni, de nem tudsz. Minden sĂ©relmemet hozzĂĄd vĂĄgom. Ideges vagy. De nyugodt hangon beszĂ©lsz, mĂg Ă©n csapkodok, darabokra esek, zokogok.
Mi törtĂ©nik megint velĂŒnk?
De vĂ©gĂŒl mint mindig, ugyanaz a vĂ©ge. A karodon heverek. SzorĂtalak magamhoz. Te vagy az egyetlen boldogsĂĄgom. De ha tĂ©ged is elveszĂtelek, nem marad semmi. BocsĂĄnatĂ©rt epedezek. Nem szĂłlsz, csak szembe fordulsz velem Ă©s magadhoz ölelsz. De Ășgy, mint mĂ©g soha.
