az életem szinte biztosan úgy fog véget érni, vagy legalábbis utalni rá, hogy lassan ideje elköszönnöm, hogy tök váratlanul - mármint, 15 éve szuicid gondolataim vannak day by day, nem teszem meg, annyira azért nem erősek - aztán talán egyszercsak majd tényleg elér végre valami konstant boldogsághullám, vagy bármi, ami egy hónapnál tovább tart, és akkor elkezdek majd a céljaim felé nézni...'van csajom, van munkám, esetleg addigra lesz egy-két gyermekem, viszonylagosan jó egzisztenzális körülményeim, vagy legalábbis annyira jók, hogy ne rúgjam seggbe magam az elmúlt harminc évem miatt, és akkor puff...ilyen belső elváltozás, a másik oldalon olyan - ha boldog lennék nem tennék semmit, ami árt magamnak - ami másnak, olyat meg soha, hiszen 15 éves korom óta ez a filozófiám - de nem innám meg ezt, nem szívnám fel azt - néha már csak azért, hogy bazdmeg, legalább legyek rosszul, vigyetek el, vizsgáltassatok ki, a barátaim úgyis csak valami önsajnáltató fasznak tartanak, aki segélyt kiált, mondjuk ha segélyt is kiáltanék - most, hogy ő nincs, már tényleg kurvára felesleges - de nem picsogni akarok - szóval tényleg volt, hogy csak azért mentem ide-vagy oda, hogy kicsit szarul legyek - szarul lenni nem azt jelenti hogy ürességet érezni, tehát, ha pénzbe is kerül, de legalább leszek valahol tőle. Néha őszintén szerettem volna kórházban ébredni, ahol épp átműtik a szerveimet, vagy szervet cserélnék, mondván, új szerv új én, de annyira sosem tudtam túltolni semmit. Szóval, hogy majd tuti a legnagyobb finálém pillanatában, amikor annyira geci boldogok leszünk a kis barátnőmmel / feleségemmel / asszonyommal hogy minden szakítást megélő ember meghánytatná magát - kb. stock fotóra illően cukik lennénk, meg szépek, amikor eltűnik az a a ronda beesés az arcomról, újra barna lenne a hajam, meg színtelen a vizeteletem, na majd akkor - jön a nemmmegmondtam. És ja, de megmondtad. De akkor nem érdekelt, most pedig. Nem akarok az erős faszi lenni aki mindenféle borzalmon túl jut, kemók sorát kapja, aztán lehoz a blikk valami Clickbait szaron, és hatvanas nyugdíjasok sajnálnak majd, hogy kár érte, vagy épp nem sajnálnak, csak gratulálnak, vagy nem tudom, de...az akarok lenni, aki tényleg faszán tiszta lappal kezd. De nyílván erre nincsen lehetséges lehetőség, pedig, mostmár ismerem a kattanásaimat, ismerem mire ugrok, mi hagy tök hidegen, mitől leszek szerelmes, milyen viselkedés hagy fullra hidegen. Egy nem változik; a kurva szívnek nem lehet parancsolni, és javasolnám, hogy kerüljetek mindenféle társas interakciót, hogyha nem akartok csalódni, de... (...)