Viszlat

egy 1-től 10-es skálán mennyire vagy önkárosító hangulatodban pillanatnyilag

Zöldet ültettél belém, és én kivirágoztam. Rettegek a metszőollóktól.

Hideg van. Fázom, kérlek takarj be! Ölelj, ha forróságra vágyom. Légy vizem a forró éjszakában, szeress a kifáradt órákban!

Már a kávé sem segít azon, hogy érezzem a rengéseimet. Úgy hörpintem a koffeint, mint pár órával korábban a vodkát, de a torkomon végigcsorduló forróság sem képes melengetni tovább. A kötelező reggeli sétám során látok arcokat, köztük ismerős vonásokat, a tekintetek egyformán üresek. Tősgyökeres szellemvárosi polgárként tudom: beolvadtak.

Egy lépéssel közelebb kerültem magamhoz,

Testemet nem cirógatja a beáramló napfény. Elszorult májamat kihánytam a romantikát hordozó szellőbe, és nevetve kísértem tekintetemmel a vértől duzzadó lehetőségeket.

Szeress helyettem, ha ez nekem már nem megy. Önmagadat is, engem is.

Az ágyadban feküdtem, fejemet ráhajtottam a mellkasodra. Te mosolyogva cirógattál rajtam mindent, amit elért a kezed, és még a fülembe is suttogtál valamit. Hiába próbáltam rád figyelni, egyedül a szívverésedre tudtam koncentrálni. Eszembe jutott az, hogy az a kis szerkezet, ami a fejemhez szorítva szorgosan pulzál, folyamatosan értem dobog... És rájöttem arra is, hogy én ezzel kapcsolatban nem érzek semmit. Semmit.

Te nem úgy látsz engem, ahogyan a többiek. Ha a szemembe nézel, egy olyan emberrel farkasszemezel, akit még én sem ismerek.

A testünk egymásba markolt. Elsodortak a hormonok, és a hullámok nem vezettek vissza a biztonságot nyújtó partra. Igyekszem úszni, de néha vízbe kap a szél, és én újra fázom, a végtagjaim elgyengülnek. Ha te nem leszel a mentőövem, talán el is süllyedek.

A folyó mentén a szemedbe néztem, és szívemet hirtelen megperzselte a tavasz, testembe visszaköltözött az ihlet.

Elszívják előlem az oxigént. Ha nem vagy itt, a szobám üres, ha viszont eljössz, én tűnök el.

Megbabonáztak a semmittevő pillanatok. Melletted azok a percek is végtelenek, melyek egyébként önmagukban semmit sem érnének.

Szerintem te kívül belül gyönyörű vagy! <3

Ha másnak adok, azzal magamtól elveszek. Kipergetek az ajkaimon egy összedadogott bókot, miközben összeszorult szívvel fuldoklom a könnyektől, amelyek abból a gondolatból erednek, mely szerint én másoktól soha nem kapok szeretettel átitatott szavakat.