A százezer forintos iskolakezdési támogatásról
Ez egy nehezen felbecsülhető lépés a nehéz körülmények között, vagy speciális szükséglettel élő gyerekek számára, hiába ígérte sokszor a TISZA, nehéz elhinni, hogy tényleg bevezetik.
Három gondolat erről az új helyzetről:
1. Iszonyú irigység lesz ebből, mert ez már az alsó-középosztály számára is szemmel látható összeg, sőt, ennél magasabb jövedelműeknél is, pláne, ha több iskolás korú gyerek van. Nincs mese, 16 év után, ahol sokszor a szegényeket nemhogy szándékosan kihagyták a támogatásokból, de az ő adójukból finanszírozták a sokkal jobb helyzetű családokat, a társadalomnak meg kell bírkózni a gondolattal, hogy segíteni kell azokat, akiknek kevesebb jut, és a gyerekeknél még az az ostobaság se merülhet fel, hogy önhibájából került-e nehéz helyzetbe.
Amúgy ez a strukturális elnyomás egyik önfelmentő eszköze, hiszen a szegénység egyik jellemzője, hogy nem enged hibázni, mert kártyavárként dől össze minden, míg akik jobban el vannak eresztve, sok kicsi és néhány közepes hiba után sem szorulnak mások segítségére. A lényeg, hogy igen, meg kell tanulni együtt élni a gondolattal, hogy szegény embereknél fog kikötni az adónk egy része. De hiszen ez a lényege az egész adózásnak, már azon túl, hogy a magyar államot is el kell tartsuk. Azt remélem, hogy a hőbörgés után elő tud kerülni a büszkeség, mert az igazán büszkeségre jogosít, hogy jövőt tudunk biztosítani azok számára, akiknek ez nem adatott meg.
2. Sok családban továbbra sem lesz pénz tanszerekre. Ezért ezt elvárni, számonkérni butaság lenne. Épp emiatt tovább kell folytatni a tanszergyűjtéseket. Ennek számtalan oka van, az iskolakezdéskor kapott pénznek más helye van:
- Olyan fokú lakhatási szegényég, hogy az iskolakezdési támogatás segít megőrizni a lakhatást.
- Mindenféle tartozások kifizetése
- Őszi-téli ruha a gyerekeknek
- Cipő a gyerekeknek
- mobiltelefon a gyerekeknek
Az utóbbi háromra külön felhívnám a figyelmet. A legszegényebb gyerekek már azelőtt kisebbségi komplexussal gondolnak az iskolára, hogy belépnének a kapun. Az iskola nem nekik szól, nem nekik lett kitalálva, nem érdekes, nem releváns számukra és nem is túl sikeresek ott. Ráadásul szegénységük palástolhatatlan. Minden arról szól, hogy már 6-7-8 akárhány évesen ők kevesebbek, rosszabbak, kilátástalanabbak, mint mások (akik amúgy jórészt szintén igencsak szegények).
Szóval egy márkás sportcipő az egyik legjobb befektetés a tanulásba, még ha nincs is körző-vonalzó, mert ezek a gyerekek is méltósággal léphetnek be az iskolába. Ugyanez a ruhákkal, telefonnal. Motiváltan, büszkén indul az év, javul az együttműködés, az első komolyabb konfliktusok kitolódnak november közepére.
3. A tanszergyűjtések eddig iskolakezdésre szóltak, pedig a tanév baromi hosszú, és fogynak, törnek, eltűnnek a tanszerek, és ezeket pótolni kell év végéig. Ha most kevesebb gyereknek kell tanszert gyűjteni, akkor el kéne mozdulni abba az irányba, hogy az év során ki lehessen pótolni a felszerelést.
