űzött vadon

„Értsük meg: a föld nem kiaknázható erőforrások tárháza!”

(Tőzsér Endre SP fordítása)

Kép: Henrique Oliveira

Milyen jogon vetitek meg a Természet alantasabb lényeit? Bizony mondom nektek, míg nem szeretitek teljes szívetekből a köveket és a férgeket, bé nem mentek az Isten országába!

A vén szilfid is mondta a költőnek: „Közel vagyon immár az állatok és növények országa! Az ember elfeledte Teremtőjét, csak az állat és növény maradt közel az Ő világosságához!”

(Tótfalusi István fordítása)

Kép: Anonda Bell: Apiphobia (2011)

"El tudunk-e képzelni egy elképzelt hőségnél nagyobb fokú hőséget?"

(Somlyó György fordítása)

Kép: Olafur Eliasson

"Növények, állatok nélkül milyen rettenetes volna a világ. Képzeld el, ember, hogy egyedül vagy, bazaltsziklák és dolomitormok között, ásványok társaságában, feletted a rokontalan ég és lángoló nap, bezárva egy rejtélyes mindenségbe, melynek sem bejáratát, sem kijáratát nem ismered. Micsoda meddő, fényes pokol. Te, az egyedüli a szerves lények között a földgolyón."

Kép: Janet Laurence: Theatre of Trees

"Agnosztikus vagyok, mi több, úgy vélem, az ember végzetes módon törekszik a megismerésre (ökológiai tápláléka kibővítésére), mert a megismerés - lelki entrópia, általa a valóságból az illúziók világába menekülünk. Ezzel saját megsemmisítésünk sémája szerint mintegy anyagiassá tesszük a jövőnket. Az ember fejlődése nem abban a szférában megy végbe, amelyik a lelki-szellemi értelemben a továbbélés perspektíváját biztosította volna számára."

(Vári Erzsébet fordítása)

Kép: Henrique Oliveira: Twisted Tree Branch

"Mit jelent egy földre esett fészek, elcsukló imában kódolatlan lényeg. Mikroműanyag a száj sötétjében."

Kép: Claire Morgan

Csak addig pihen a pacsirta A föld évszakaiban Míg az emelkedésnek, dicsőségnek Nyoma vész S kialszik a csoda a néző szemében. Megszokás kezdi szárítgatni a sebeket. Továbbá Enyésző lángok hallszanak És halott ködök hullnak Térdre a máglyáinkon. Mennyi kétséget hordok Húsomban a szégyen hamujába Pusztuló porhüvelyem iránt!... De a repülés újra Erőre kap a semmiből, Felejtődik a veszteglés A gyöngeség, a pihenés A szükséges Ember és madár Újra beleveszünk az Ég illúzióiba.

(Kányádi Sándor fordítása)

Kép: Chris Milk: The Treachery of Sanctuary

"Miért nem mondjuk egy kutyáról, egy patkányról, egy lóról, hogy halandó? Miért mondjuk csak emberről?" (Réz Pál fordítása)

Kép: Tali Ben Bassat

"Vizsgálgatják növését, termetét, Az emberek közt kézről-kézre jár. Az óriás lemetszett, csonka karja, A kis fenyőfa: karácsonyfa már.

Csodálkozva tekintget szerteszét És fájón leheli ki illatát. Egyben ünnepre felszenteltnek is, Halálraszántnak is érzi magát.”

Kép: Shirazeh Houshiary: Christmas Tree

„Az erdőn a poézis mély szimfóniája reszket.” Kép: Joakim Kaminsky& Maria Poll: Clear Cut

„Olyan korban éltem én e földön, hogy semmi nem volt fontosabb a fáknál.”

Kép: Giuseppe Licari

„A második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerre, és az olyanná lett, mint a halott vére, úgyhogy a tengerben minden élőlény elpusztult.”

(Károli Gáspár fordítása)

Kép: Hj Moody

„Kilépett a teraszra, s újra felmérte magányát: a parti dűnéket, az óceánt, a halott madarak ezreit a homokban, egy csónakot, egy háló szétmart maradványait; számba véve időnként e magány néhány új jelét: egy partra vetődött cápa csontvázát, lábnyomokat a homokban, halászbárkák füzérét a távolban, valahol messze, ott, ahol a guanószigetek fehérsége az ég fehér fényével vetekszik.”

(Murai Mária fordítása)

Kép: Poklong Anading: Anonymity

"Megállok itt. Hadd nézzem kicsit én is a természetet. Reggeli tenger, a felhőtlen ég tündöklő kékje és a sárga part: mind szinte kigyúl a széles ragyogásban."

(Somlyó György fordítása)

Kép: Hiroshi Sugito: The Entrance

"Golgota volt az állatkert, hol a mi bűneink miatt éhen hulltak el az állatok és a beteg antilop kenyeréből az idegen katona könyörületesen letört nekünk egy darabkát, mint az Úr testéből.” (Hajnal Gábor fordítása) Kép: Cai Guo Qiang: Heritage

”Az emberek ártatlan pici borjakat visznek a vágóhídra. Fújtató lokomotívokat csinálnak s meghajszolják a gyanútlan őzeket.”

Kép: Janice Tseng Lau: The Public Abattoir

Nincsen madár, mely náluk szabadabban küzd a viharral s véle oly rokon, a fekete, rezes, kék habokon.

A fészkük ott van a keserű habban, szeretik a dagályt, a zord időt: az óceán fehér lepkéi ők.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Kép: Cai Guo-Qiang: Murmuration