Dory🫧

one of the saddest parts of life is realizing that some people are only meant to be a chapter, not the whole story

Most el foglak engedni. Véglegesen. Örülni fogok a boldogságodnak még akkor is ,ha azt valaki másnál leled meg. Nem fogom várni többet az üzeneted. Nem fogom keresni a tekinteted. Nem foglak beengedni a gondolataim közé. Elengedlek. Én megtettem mindent ami tőlem tellet s ha ez sem volt elég,már nem tudok mit tenni. Annyi esélyt adtam neked magamban,melyekről nem is tudsz.“Ha most ír…” “Ha most látom..” . De nem volt értelme. De már rég továbbléptél ,még az is lehet ,hogy valaki mással. Nem hazudok ,hogy örülök ,hogy nem voltam elég neked. Hiszem mert hinnem kell,hogy ez így kellett legyen. Külön utakon megyünk tovább ,de esküszöm ha a távoli jövőben találkozunk mosolyogni fogok rád , mert hálás vagyok minden emlékért amelyet tőped kaptam. Vigyázz magadra kedvesem.

Ezt hozta az élet, ez van, sajnos minket nem egymásnak teremtett a sors, de azért még most is bízok benne hogy 5-10 év mulva újra találkozunk és soha többet nem válunk el.

Te, hallod. Bazd már meg, hogy így hiányzol

Az a baj, hogy senkihez sem ragaszkodom. Soha. Csak hozzád. Senkit se szeretek. Csak téged. És ezzel abszolút nem tudok mit kezdeni.

Csak némán ülsz,és könnycseppek folynak végig az arcodon.

Mert rájössz, valószínűleg sose látod többet

nincs is szánalmasabb sírni valaki olyan után akit nem is érdekel, hogy te az élete része leszel-e a jövőben

Ideje nekem is kurvára leszarni mindent és mindenkit

Engedd el aki már rég elengedett

Nincs olyan, hogy továbblépés, csak hozzá szokunk, hogy nincs.Elmúlt.