Vartam valakit, hogy ma este erkezik, es itt lesz vasarnap hajnalig. Megterveztem a napokat, leszerveztem mindent, emberekkel egyeztettem, csaladot felkeszitettem, reggel ota takaritom a vendegszobat, kimostam az agynemut, hogy friss es illatos legyen, atrendeztek a szobat, hogy kenyelmesen elferjen, majdnem lecipeltem az egyik etkezoszeket a masodikrol, hogy tudjon min ulni lent az etkezoasztalnal, es kozben epp szulinapi tortat sutok az iskolaba. Es akkor kapom az uzenetet, hogy “lekestem”. Ennyi. Lekeste a gepet. De hogy akkor most mi lesz, azt nem irta. Megkerdeztem, es azt a valaszt kaptam, hogy nem tudja, majd este jelentkezik. Ami azt jelenti, nem jon. Napok ota erre keszulok. A semmiert. Es kommunikacio helyett eltunik. Nagyon erzekeny vagyok alapbol, es bar mar nincsenek onertekelesi gondjaim, ugy erzem, megerdemeltem volna a rendes tajekoztatast. Es nem az agynemu mosas meg a takaritas miatt, hanem mert alapveto dolognak tartom, es megtisztelem azt, aki vart engem. Es napok ota ereztem, hogy nem fog jonni, mert annyira varatlan bejelentes volt, hogy jon, elkezdtem orulni neki esz nelkul. A lekestem uzenet a gep indulasa elott egy oraval erkezett. Es estig semmilyen tajekoztatast nem kapok, poroghet az agyam mindenfele elmeletekkel, az egesz napom el lett baszva. Mar potyognak a konnyeim. HSP vagyok, sorry 🤷♀️
annaxmalina
blakekathryn
baratheonpilled
yousharknotpass
romaincrisis
2087
