Thinking..

Közös jövőt tervezel Velem, de folytatod közben a tönkretételét..

"Van az a pillanat, amikor meg kell tenni a lezárást, még ha nehéz is."

Meddig lesz ez így jó? Meddig nem okozunk törést a másiknak, amivel eltaszítjuk egymást?

Talán az fáj a legjobban, hogy megint elzárkozól Tőlem és ettől az egésztől, ami köztünk van...

A közös jövőnket tervezed, de mégis "barátság extrákkal" fázisba tolnád vissza a kapcsolatunk, pedig rohadtúl nem úgy viselkedünk egymással, hogy az csak az legyen.

Nem tudom eldönteni, hogy ebből mi jó fog egyáltalán kisülni.

Megérte kitartanom az irántad való érzéseimmel.

Volt egy olyan érzésem, hogy ez lesz a vége..

Egy újabb átsírt éjszaka következik...