#yuwg

2011 július 9-én hatan találkoztunk a Népligetnél és a negyven fokban némileg szkeptikusan figyeltük a körülöttünk lökdösődő embereket, leendő útitársainkat. Ám a történet valójában sokkal hamarabb kezdődött – az indulást megelőzték találkozók, készülés a magyar estre, a jegyek megvétele. Az Armentièresben tartott ifjúsági cserének négy magyar résztvevője és két magyar vezetője volt, a résztvevők a Pestújhelyi Gyermekotthon egyik lakásotthonából kerültek ki. A hosszú és fárasztó utazás, rengeteg várakozás után megérkeztünk egy gyönyörű farmra, ahol már várt minket a francia csoport, estére pedig az olasz résztvevők is befutottak. Bár a terv szerint Marokkóból és Algériából is érkeztek volna fiatalok, ők sajnos nem jutottak vízumhoz. Az első este névtanulós játékokkal telt el, a program másnap vette kezdetét. A tábor témája alapvetően a környezetvédelem, ezen belül a víz felhasználása, az édesvíz védelme volt. 

  A szálláshoz közeli parkban gyakorló természetvédők és környezetvédelmi szakemberek vezettek be minket a víz titkaiba. Az önkéntesmunka is itt zajlott, leginkább erdőtisztítással foglalkoztunk, szabadidőnkben pedig kipróbálhattuk a park különböző eszközeit, így került sor vízibicikli-versenyre, katamaránoktatásra, illetve a hűvösebb vérmérsékletűeknek hajókázásra. 

A Franciaországban eltöltött tíz nap alatt lehetőségünk nyílt Lille megismerésére is, a hétvégét pedig Calaisben, a tengerparton töltöttük. A magyar résztvevők számára nagy büszkeséget jelentett a házi csocsóbajnokság megnyerése, illetve a magyar est óriási sikere. A kezdeti kommunikációs nehézségeket a tábor vége felé sikerült mindenkinek leküzdeni, nemzeteken átívelő barátságok születtek. A projeckt vége előtt néhány nappal összetört a helyi szervezettől kölcsönkapott kisbusz, ezért az utolsó két napban semmilyen programhelyszínre sem tudtunk eljutni. Ez azonban a résztvevőknek nem jelentett gondot, örültek az együtt töltött időnek. 

Az utolsó este búcsúzkodással telt, az elválás nem volt könnyű. Másfél órát vártunk a szakadó esőben a hazafelé tartó buszra, a hazaút főleg alvással telt. Mire megérkeztünk, már készen is volt a facebook Franciaország-csoportja, ahol azóta is mindenki lelkesen üzen, posztol, kommunikál. A magyar résztvevők a jó élményeken felbuzdulva érdeklődtek az evs lehetőségek iránt, illetve az itthoni önkéntesmunkára is nyitottak voltak.