#wilmots

 Mégis mit lehet csinálni egy olyan júliusi napon, amikor nem rendeznek világbajnoki mérkőzést? Megnézni egy olyan meccset, amit a másnapi csapatok játszanak. Csak éppen bő negyed évszázad távlatából. Franciaország Belgium ellen. 1992. Párizs, Parc des Princes stadion.

 No, de várjunk egy pillanatot. Ez valami Champs-Élysées-n üldözöm a hetyke bajszú rablót francia tévéjáték? Rendező, produkciós vezető, kommentátorok. Kommentátorok! Megtévesztő képek a párizsi éjszakából a turistakézikönyvek alapján, de végül csak jó helyre sikerül érkezni!

 A himnuszok. Akarom mondani, a himnusz. Vagyis a mnusz, hiszen hála a helikopterről lőtt légi felvételeknek a francia fővárosról pontosan a La Marseillaise záró traktusaira kapjuk meg a képet és a hangot. (-Anyu, láttál, ugye? Én voltam az a trombitás. Második sor, balról a harmadik! Hogy érted, hogy nem közvetítette a TV?)

 Lényeg a lényeg, a csapatok legalább teljes létszámban a pályán. Első sokk: nem mai hóbort, hogy melegítőfelsőben, mackófelsőben, susogós dzsekiben vonulnak ki a csapatok. Brrrr. Mentségükre legyen szólva, március 25-én már nem volt tél, de még tavasz sem igazán. Párisban járt az ősz. Egyébként a belga dzseki egészen pofás.

 Mi sem bizonyítja jobban, hogy itt még a fodball hőskorának késő éjszakai műsorsugárzását nézzük, hogy a kezdő 11-ek bemutatásánál a két szponzor a Mars és az M&Ms. Mert mire lenne szüksége egy profi labdarúgónak, ha nem csokira, édességre, cukorkára? (alig 5 év múlva az Arsenal játékosai majdnem meglincselik Wengert a csapatbuszon, miközben ezt kiabálják: „adják vissza a Mars szeleteinket!”.)

 A ’90-es évek elején/közepén nem volt a legjobb móka francia válogatott labdarúgónak lenni, de ettől függetlenül a nemzet Platinijének sikerült telepakolni jobbnál jobb arcokkal a csapatot. Ott van például a Fehérvár, izé Videoton, na! MOL Vidi egykori edzője, Mr. Feleslegesen Varrtátok Fel Az Ingem Legfelső Gombját Casoni, a macskás Deschamps, elől pedig a Cantona-Papin-Vahirua trió rohamozhat.

 A belgáknál pont az aranyéveket siratják az 1990-es években, de egy Philippe Albert vagy egy ’kovácskálmánéktárs’ Enzo Scifo itt is felbukkan. Naná, hogy lemaradunk a kezdőrúgásról is, miközben az összeállításokat böngésszük!

 Már gurul is a labda a rögbivonalakkal felturbózott PSG-s gyepen, amikor hazagurítják a labdát… Mit csinál? Bikázd a mezőnybe, ember! Hé! Mi csi… Felvette. Megfogta, magához ölelte. Újabb sokk, 25 év távlatából. A harmadik, negyedik után már faarccal konstatálom, hogy a belga játékos elegánsan hazaemelt labdáját Preud’homme, az ember aposztroffal a nevében, kényelmesen kezei között dédelgeti. Not cool, Michel. Not cool.

via GIPHY

 Olyan ez a meccs, mintha egy nagy mezőn bóklászna az ember. Lágyan folyik körülötte a környezet, miközben fogalma sincs arról, hogy hány óra van, mennyi idő telt el, meddig kell még a mezőn sétálgatni. Nomád lét. Ugyanis nincs eredményjelzőnk. Félidőnként talán háromszor felvillantják a ’hasznos információk’ grafikát, idővel, eredménnyel, gólszerzőkkel. Ezért csak tippelni tudunk, hogy nagyjából fél óra telhetett el, amikor Albert kényszerítőzik, hogy Martini, a francia kapus a támadás végén saját kapujából kényszerüljön kiszedni a labdát. Nagy gól, nagy fütty! Big Phil itt még Anderlecht játékos, két év múlva költözik a szigetországba, a Newcastle-hoz. 0-1.

 Hoppá! VAR VAR VAR VAR VAR VAR VAR VÁRjunk egy pillanatot! Tizenegyes. Mondom, hogy tizenegyes, mit mutogat a spori? Közvetett szabadrúgás. A tizenhatoson belül. Papint indítják, a belga védő ellöki, a játékvezető fúj. Az évtized rejtélye, hogy ez miért nem büntető.

 Legalább élvezhetjük azt a ritka látványt, amikor szinte a gólvonalon kapaszkodik össze a sorfal. Cantona a labda mögött, aki ahelyett, hogy megkérné, valaki gurítsa le neki, hogy elemi erővel bombázzon a belga kapuba, inkább ível (ível!), kvázi kisszöglet, amiből az égvilágon semmi veszély nem lesz. Eric, Eric…

 Jól van, kezd bolondériába átmenni a meccs. Preud’homme bohóckodik.

via GIPHY

 Papin újabb helyzetet puskáz el, Platini ballonkabátja rejtekében tovább csámcsogja rágóját, aminek hangját azonban egyre inkább elnyomja a fütyülés. Ennél érdekesebb azonban, hogy egy tévés arc egy dobozon áll az oldalvonal mellett.

 Apropó fütyülés. Vahirua úgy dobja magát, mint a fütyülésre hasast ugró delfinek az élményparkban. Persze a franciák fütyülnek rá, ha ezzel sikerül fütyülésre bírniuk a sípmestert. Mert ez tizenegyes. Hogy miért azt nem lehet megállapítani. Mindenesetre Papin berúgja. 1-1.

via GIPHY

Háhá! Kiderült, hogy a bíró csak szimplán inkompetens. Most a belgák kapnak 11-est, négy perccel a franciák után. 1-2. Nem lenne ez a meccs ez a meccs, ha nem fordulna még nagyobb freakshow-ba az eseményláncolat. Következő pillanat (és valóban, alig 1 perc múlva), Vahirua egyenlít, miután Papin dobja magát (naná).

 Féli-dő-dő.

 Szünetben jön a szövetségi kapitányként hatalmasat kóklerező Wilmots a belgákhoz. Talán még be sem ért mindkét lábával, amikor már gólt is szerez, csak hogy hű maradjon magához ez az egyébként totálisan tét nélküli barátságos mérkőzés. 2-3.

 Szükségszerű, hogy ezután egy pöttyet leüljön a meccs. Nem baj, legalább lehet böngészni a nézőteret. Ott van például az auxerre-i kisisten Guy Roux, aki viszont harap egy nagyot a párizsi levegőből. Igaz ami igaz, az utóbbi percek dögunalmasak a félidő végi-eleji káoszhoz képest.

via GIPHY

És most, most felbukkan a képernyőn mindenki Papája, a szemtelenül fiatal és jóképű Arsene Wenger is. Hiába, mindenki ott van, aki számít, azon a meccsen, ami egyáltalán nem számít.

 Hopp! Cserék! És végre megcsodálhatjuk a cseregrafikát és a cseretáblát, ami tényleg tábla, rajta számokkal, nem pedig egy Hublot-óra alakú digitális torzszülött. 

 A franciák ebben az esetben optimisták, de egyben realisták is. Figyeljük csak meg a grafikát! A lecserélendő játékos ülő pózban mutatkozik. Reális, hiszen a lecserélt játékosok zöme elfáradt, ne adj isten sérült (jegyezzük meg, hogy egy kissé depressziósnak tűnik az a figura, mintha mereven az oldalvonal melletti kevésbé zöld gyepre meredne miközben visszapillant a játéktérre, merengve azon, hogy miért ment bele abba a párharcba). Ezzel szemben a beérkező játékos, a csere? Nála már egyből ott a labda! Ő tettre kész, ambiciózus, felrobban az energiától! Adjátok neki a labdát, azonnal!

 Volt időnk ezen filozofálni, hiszen hiába rúgta meg a mérkőzés lövését Deschamps, bummm…

 Igazából nem sok érdemleges történt. Most is Boli fut el a szélen, kérdem én, mi lesz ebből, egy újabb gyenge beadás, amire majd hiába érkezik a csatá… JFLKSJFLDS84Ö932JRLKJDSLKFHKLTHKL6U5AS8FOIAJDFKJSDLKFHZLKDSUKLFJALKFKDSNFK4U91!!!!!!!!!!!!!!!!444!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 ATYAÉG, MILYEN GÓL!

 Papin úgy ollózott, hogy az olló egyik fele még a Parc des Princes pázsitját pirinckálta. Úgy tűnik, a 85. percben járunk. Mindjárt vége a mérkőzésnek. No, a jó Angloma is megkívánta a "biciklirúgást"!

  Papin gólja volt a hab a tortán. Mármint azon a tortán, amit a bohóc belenyomott a saját arcába. Cirkuszi meccs, bohóckodó bíróval, akrobata Papinnel.