#vasmegye

“Híd a munka világába” (Velem)

Szemből még elmegy, de hátulról már kettévágta egy kidőlt fa.

Igen.

Weirwood a Szent Vid-hegyen a templom mögött. A hegyre vezető ösvényen csillámpala és tejkvarc rétegei türemkednek elő a talajból.

Kurta-völgy. Az erdőben sok a vargánya és az őzlábgomba, de ezúttal a helyiek gyorsabbak voltak. A becsületkasszák mellett gyakori az üveges szárított vargánya.

Az evangélikus keresztanyám a bozsoki katolikus misére járt, hiszen ott lehet csak igazán megjelenni.

Osztrákokra dolgozó fogászat dekoratív szétrohadt virágtartó hordóval

Patakot minden ház elé!

Laknád.

A kapun túl a Sibrik-kastély is rohad, felépítése óta nem először.

Dr. Végh Gyula volt a kastély utolsó magántulajdonosa. A kocsifelhajtón lett öngyilkos ‘51 nyarán, mikor az Alföldre akarták áttelepíteni, mint birtokost, és betuszkolták beteg lányával együtt a nagy fekete autóba.

A határmenti védett falvak egyikeként Bozsokot is csak külön engedéllyel lehetett látogatni a rendszerváltásig.

Egykor itt képzésen résztvevő vagy nyaraló köztisztviselők és pártfunkcionáriusok teniszeztek.

Nagyanyám nővérét kétszer kapták el és zárták be Szombathelyen határsértés kísérletéért a környéken, mikor ki akart jutni Ausztriába, hogy továbbjusson a Keszthelyről már korábban Connecticutba emigrált férjéhez.

hétórás túra után tíz perccel a front előtt leérni a Kőszegi-hegységből a bozsoki szőlőhegy fogadójába, ahol 3000 az áfonyás szarvas burgonyafánkkal, majd vihar közben búbos kemence mellől letelefonálni a múltkori biztosítós kártérítést, aztán Törőcsik Mari velemi életéről anekdotákat hallgatni, akinél most is fel volt kapcsolva a nappaliban a villany és akitől pár házzal lejjebb a Pittyes kocsma mellett fasza szedret s körtét kapni a Szent Vidnél fogyasztott ebéd mellé szigorúan becsületkasszás üzleti modellben, mint a határvidéken általában

és Ludi Savarienses @ home. Ki kell vasalni a tógámat.