#varoslod

Városlőd -> Németbánya -> Bakonybél: 23,7 km

Jó, én sétáltam haza, K pedig hozzánk. Vagy inkább mindketten hazasétáltunk a szüleimhez :) Végül is, egy a lényeg, sosem hittem, hogy ezt is elmondhatom egyszer! A kéktúra útvonalán Bakonybél ~ 370 km-re van Írott-kőtől. Még kb. 40 nap, és végzünk :D

Így a 3. nap reggelén már nem voltunk a legfrissebbek, pedig ma is korán kezdtünk, hiszen délután még haza is kell érni Pestre. Apu folytatta a fuvarozásunkat, neki sem volt éppen lustálkodós hétvégéje, 3/4 7-kor már a Városlőd-Kislőd vasútnál indultunk neki a kilométereknek. Az első négy km csak azzal telt, hogy végigsétáltunk Városlődön!

Ezen a szakaszon, az erdőt leszámítva, extra látnivaló nem igazán van, egyet írtam fel, Hölgykő várát szinte egyből a falu után, ami szintén romot takar, de sikerült teljesen elkerülnünk. :/

Bőven kaptunk viszont kullancsmezőből, rögtön az elején, ahogy lejöttünk a műútról. 5-6 biztos próbálkozott nálam, pedig befújtuk magunkat rendesen. Hogy ezektől nem tud megszabadulni az emberiség!!!!

Jutott bőségesen a bakonyi erdő dzsungeles vadságából is, ami már előző nap is bemutatkozott. K ki is találta, hogy a Bakonyban, ha elveszíted a “kék fonalat”, csak válaszd a leginkább benőtt, legcsalánosabb, legszúnyogosabb ösvényt, biztos, hogy az lesz az. :)

Németbányáig ez egy az egyben igaz is volt: derékig érő csalánok között egyensúlyoztunk rövidnadrágban, melyek a csodával határos módon engem csak egyetlen egyszer csíptek meg, pedig minden lépésnél súroltam őket. Tényleg lehetséges, hogy nem minden esetben csíp a csalán? És ezek nem az un. fehér árvacsalánok voltak, ami csak úgy néz ki, mintha az lenne, de nem az, ezek igaziak voltak. Tudtátok, hogy hangyasavat tartalmaz? Amikor megcsíp, vagyis inkább megéget, az kerül a bőr alá. Nem kedvelem a hangyákat!

Rengeteg szúnyog is volt, bár a vádlimat ért 16 csípésből 10-et még Győrben szereztem. Nagyon erős allergiás reakció lépett fel, ilyet még nem is tapasztaltam. Már mutálódtak ezek is! :( K-t szerintem egy sem csípte meg, hol itt az igazság?!

Sár, kidőlt fák jellemezték még az erdőt. Persze ilyen május után nem is csoda, ha gyorsan nő a gaz, egyre több a kullancs meg a szúnyog és bokáig süllyedsz a földbe.

Engem valahogy mégsem irritált ez a rész annyira, mint a tegnapi. Ha mindezeket a kellemetlenségeket félretesszük, igazából a vad, szinte érintetlen erdőt kaptuk. Nem is tudtuk eldönteni, vajon ennyire nem népszerű ez a szakasz, vagy mindenki lecsalja, vagy egyszerűen olyan gyorsan nőtt minden, hogy úgy tűnik, mintha senki sem használná?

Németbánya után aztán megváltozott a terep. Egy laza emelkedő után kb. végig széles erdészeti illetve műúton haladtunk. Nem hittem volna, hogy valaha jól fog esni a kiépített út, de ez is eljött. Sok mindent nem hittem volna az elmúlt 15 alkalom alatt, ami később már csak egy vállvonogatást ér kb. 

Mondtam is, hogy bár a fiatalságomat ezekben az erdőkben töltöttem, de ezen a részen tuti nem jártam soha, a Magas-Bakony északi/keleti részén. Pápavár meg ilyen helyeknél. Van bőven potenciál a felfedezésére, amit remélem meg is teszünk egy másik túramozgalom keretében majd egyszer.

13:00-ra letoltuk ezt a részt, mind a ~24 km-t. És bár nem írtam fel látnivalót, hiszen én nem látogatóként gondolok a falura, mindenképpen szánjatok időt a Pannon Csillagdára (főleg az éjszakai programra); a Szentkútra; az arborétumra (ahol én gyerekkorom óta nem voltam, de ha sikerül, a következő túra előtt bekukkantunk), az Erdők Házára,  a Tájházra (akit érdekel az ilyesmi)...

Nagyvázsony -> Kab-hegy -> Úrkút -> Városlőd: 26,3 km

Bakonybélből igen rossz a tömegközlekedés. Ilyen szempontból kissé szerencsétlen helyen fekszik, sehova nem lehet eljutni átszállás nélkül vagy normális átszállási időkkel a környéken. Bezzeg Pestre közvetlen járat van! Szerencsére kaptunk fuvart Veszprémig, ahol 7-kor buszra szálltunk, majd egy órát zötyögtünk Nagyvázsonyba, érintve szerintem az összes zsákfalut, ami azon a környéken létezik.

Nem éreztem túl jól magam így reggel, a vércukrom is leesett kb. azonnal, hogy elhagytuk a Nagyvázsony utáni országutat. Lényegében a Kab-hegy után kezdtem el jól lenni, de nem tudnám megmondani, mi okozhatta.

Lehet, hogy ez is közrejátszott, de nem rajongtunk ezért az útvonalért. K sem, pedig ő jól volt. Fülledt meleg volt, talán ez volt az egyik baj. A kullancsok a másik. Tetézte a sár és a sok szúnyog. Eddig lehet túl luxy és kellemes-kényelmes utat jártunk be, és most jön majd az igazi vad természet?

Az erdő nagyon dagonyázós volt, és volt olyan útszakasz, hogy azt gondoltam, csónak is kelleni fog. De mindig van egy kevésbé rémisztő csapás, éljen az emberi találékonyság! Némi pozitívum az a pár méternyi útszéli földi eper, amit menet közben lelegeltünk.

A Kab-hegyig tartott ez az út, magas gaz, sár, durva emelkedés. Megállni nem nagyon volt lehetőség, nem akartunk a szúnyogok vacsorája lenni. Mikor végre felértünk, szomorúan láttuk, hogy valami bicikliverseny egyik érintőpontjába futottunk bele. Viszlát béke és nyugalom... A Kinizsi-kilátóhoz, ami azért nem egy nagy kilátó, kb. sorban kellett állni. Menekültünk is hamar, pár km aszfalt után vissza a sáros erdőbe.

Egy kis érdekesség azért a Kab-hegyről: ez a déli-Bakony legmagasabb pontja, adótornyok állnak itt, konkrétan tv és rádió. A szovjet időkben roppant titkos katonai bázis is létesült itt, ahol nukleáris tölteteket tároltak. Úgy nevezték: “Kis-Moszkva” :)

Valahol Úrkút előtt jött az első meglepetés: kis ösvényke, csalánnal “kikövezve”. Derékig érő csalánnal!! K azt mondta, nem csíp.. És tényleg nem csípett, de nem értem, hogyhogy nem. Elég durva lett volna, ha sorban végigsimogatják a lábunkat. Persze, ez csak a bevezető volt, csak ezt akkor még nem tudtuk.

Úrkút... Próbálok nem ítélni egyetlen emberről, de baszki, a Kéktúra vendéglőben a faszi... Éppen ebédelt, mikor betoppantunk, jégkrémet keresve. Látszott az arcán, hogy gyűlöl minket, amiért fel kell állnia. De az istenért, zárja be egy órára a kocsmát ha zabál, és nem kell a munkáját végeznie! És van pofája Kéktúra vendéglőnek hívni a helyet (valamiért úgy érzem, ő a tulaj is, de elnézést, ha tévedek). Ráadásul drágán is adta, nem csak kelletlenül. Gyorsan el is húztunk onnan, és az életben többet nem óhajtok betérni.

A híres Csárda-hegyi őskarszthoz értünk, még kevesebb életkedvvel, mint eddig. A tanösvényen nem mentünk végig, de a legjobb részeket láttuk, 100 millió éves geológiai képződményeket.

Még több csalános rész következett, míg végre beértünk Városlőd (vagy inkább Kislőd?) határába. Itt van a felénk nagyon ismert Sobri Jóska élménypark, és most megcsodálhattuk, ahogy a hegy tetejéről jó hosszan suhannak le drótkötélen az emberek... Hát ilyet mi is akarunk! Ide menjetek el, már csak ezért megéri tuti!