#bakonybel

Bakonybél -> Kőris-hegy: 7,89 km

Úton fel a Kőris-hegyre ez járt a fejemben:

Erre gondoltam, s közben a bakancsom cuppogása adta az ütemet... Ó, de nem a sárban cuppogott, a belsejében a víz és a zoknim együttesen adták elő a hangot. A zenekarhoz társult még az egyszerhasználatos “esőkabátunk” és a nadrág súrlódó hangja is.

És közben az eső locsogása adta az ütemet.

Valahogy így: loccs-loccs-loccs-cupp-cupp-cupp-shhh-shhh-shhh...

Csak mindez egyszerre, értitek.

Nem jöhet össze mindig minden. Hiába terveztem meg/osztottam fel a kis fejemben idénre a távot (és a napokat hozzá) Visegrádig, van az, hogy felül kell írni.

Természetesen néztünk előrejelzést, jósoltak is esőt reggel 8-ra és valamikor délutánra. Nem sokat, záport inkább. Teljesen rendben volt a dolog, neki is indultunk szombat reggel, ahogy azt kell. A cél Zirc, laza ~20 km, délután pedig körbenézünk, arborétum, apátság, természettudományi múzeum, van ott minden.

Szóval lesétáltunk tőlünk a múltkori kiszállási ponthoz, ez extra 2 km. Levághattuk volna, és vele együtt a kék egy részét, mert a kertünk végéből kb. pont oda juthatsz le, ahol elkezdődik az út fel a Kőris-hegyre. Gyakorlatilag a Száraz-Gerencében történő, szintén 2 km-es, részt hagytuk volna ki. Tehát az extrával 4 km-t. De mint mondtam, fene mód becsületesek vagyunk, legalábbis ez nem fért volna bele a lelkiismeretünkbe. (De más igen, de erről majd a következő bejegyzésben.)

A Kőris-hegyre könnyű felmenni, hosszasan, elnyújtva emelkedik, talán csak egy meredekebb rész van benne, a teteje alatt közvetlenül, még mielőtt az útra érsz.

Úgy a táv harmadánál kezdett esni. Nem baj, ezt is kipróbáljuk. 10 percen belül ázott át a bakancsunk, a nadrágunk, ráadásul végig bozótos úton haladtunk, ami tovább fokozta a vizet. Az a k...a bakancs! Tavaly vettük, és úgy voltunk vele, hogy eh, elsőre nem veszünk olyan minőségit, még meg sem érdemeljük. Száraz időben ezek is jók voltak, aztán idén az enyém kezdett szétesni, és hát esőben még sosem teszteltük. Ha nem ázik át, akkor simán elmegyünk Zircig, de így, totál vizesen nem éreztük túl komfortosnak, ráadásul én már fáztam is, mire felértünk.

El is döntöttük, hogy aput hívjuk, jöjjön fel értünk, és itt zárjuk a napot. 40 percig várakoztunk dideregve a Vajda Péter-kilátó alatt, ami sajnos nem annyira fedett, hogy ne essen be az eső alá is, de lényegesen jobb volt, mint a szabad ég alatt.

Zajlott egy teljesítménytúra eközben, melynek egyik érintőpontja itt volt, csak néztük, ázott kutyaként, ahogy érkeznek az emberek, pecsételnek, majd haladnak tovább. Őket nem állította meg az eső, és biztos száraz lábbal megúszták. Vagy egyszerűen túl kényesek vagyunk, és mindenki más is cuppogós lábbal folytatta? :)

Városlőd -> Németbánya -> Bakonybél: 23,7 km

Jó, én sétáltam haza, K pedig hozzánk. Vagy inkább mindketten hazasétáltunk a szüleimhez :) Végül is, egy a lényeg, sosem hittem, hogy ezt is elmondhatom egyszer! A kéktúra útvonalán Bakonybél ~ 370 km-re van Írott-kőtől. Még kb. 40 nap, és végzünk :D

Így a 3. nap reggelén már nem voltunk a legfrissebbek, pedig ma is korán kezdtünk, hiszen délután még haza is kell érni Pestre. Apu folytatta a fuvarozásunkat, neki sem volt éppen lustálkodós hétvégéje, 3/4 7-kor már a Városlőd-Kislőd vasútnál indultunk neki a kilométereknek. Az első négy km csak azzal telt, hogy végigsétáltunk Városlődön!

Ezen a szakaszon, az erdőt leszámítva, extra látnivaló nem igazán van, egyet írtam fel, Hölgykő várát szinte egyből a falu után, ami szintén romot takar, de sikerült teljesen elkerülnünk. :/

Bőven kaptunk viszont kullancsmezőből, rögtön az elején, ahogy lejöttünk a műútról. 5-6 biztos próbálkozott nálam, pedig befújtuk magunkat rendesen. Hogy ezektől nem tud megszabadulni az emberiség!!!!

Jutott bőségesen a bakonyi erdő dzsungeles vadságából is, ami már előző nap is bemutatkozott. K ki is találta, hogy a Bakonyban, ha elveszíted a “kék fonalat”, csak válaszd a leginkább benőtt, legcsalánosabb, legszúnyogosabb ösvényt, biztos, hogy az lesz az. :)

Németbányáig ez egy az egyben igaz is volt: derékig érő csalánok között egyensúlyoztunk rövidnadrágban, melyek a csodával határos módon engem csak egyetlen egyszer csíptek meg, pedig minden lépésnél súroltam őket. Tényleg lehetséges, hogy nem minden esetben csíp a csalán? És ezek nem az un. fehér árvacsalánok voltak, ami csak úgy néz ki, mintha az lenne, de nem az, ezek igaziak voltak. Tudtátok, hogy hangyasavat tartalmaz? Amikor megcsíp, vagyis inkább megéget, az kerül a bőr alá. Nem kedvelem a hangyákat!

Rengeteg szúnyog is volt, bár a vádlimat ért 16 csípésből 10-et még Győrben szereztem. Nagyon erős allergiás reakció lépett fel, ilyet még nem is tapasztaltam. Már mutálódtak ezek is! :( K-t szerintem egy sem csípte meg, hol itt az igazság?!

Sár, kidőlt fák jellemezték még az erdőt. Persze ilyen május után nem is csoda, ha gyorsan nő a gaz, egyre több a kullancs meg a szúnyog és bokáig süllyedsz a földbe.

Engem valahogy mégsem irritált ez a rész annyira, mint a tegnapi. Ha mindezeket a kellemetlenségeket félretesszük, igazából a vad, szinte érintetlen erdőt kaptuk. Nem is tudtuk eldönteni, vajon ennyire nem népszerű ez a szakasz, vagy mindenki lecsalja, vagy egyszerűen olyan gyorsan nőtt minden, hogy úgy tűnik, mintha senki sem használná?

Németbánya után aztán megváltozott a terep. Egy laza emelkedő után kb. végig széles erdészeti illetve műúton haladtunk. Nem hittem volna, hogy valaha jól fog esni a kiépített út, de ez is eljött. Sok mindent nem hittem volna az elmúlt 15 alkalom alatt, ami később már csak egy vállvonogatást ér kb. 

Mondtam is, hogy bár a fiatalságomat ezekben az erdőkben töltöttem, de ezen a részen tuti nem jártam soha, a Magas-Bakony északi/keleti részén. Pápavár meg ilyen helyeknél. Van bőven potenciál a felfedezésére, amit remélem meg is teszünk egy másik túramozgalom keretében majd egyszer.

13:00-ra letoltuk ezt a részt, mind a ~24 km-t. És bár nem írtam fel látnivalót, hiszen én nem látogatóként gondolok a falura, mindenképpen szánjatok időt a Pannon Csillagdára (főleg az éjszakai programra); a Szentkútra; az arborétumra (ahol én gyerekkorom óta nem voltam, de ha sikerül, a következő túra előtt bekukkantunk), az Erdők Házára,  a Tájházra (akit érdekel az ilyesmi)...