#vakfolt

Fura belegondolni, hogy létezik a személyiségünkben olyan rész, amit mások látnak, mi meg, ha megfeszülünk akkor sem. Ha a fejünkre olvassák, akkor röhögünk vagy tiltakozunk. Ijesztő is, mert mi van, ha minden problémánk megoldása ott van a vakfoltban? Vagy azon a részen, amit se mi, se más nem lát. Ez utóbbi mondjuk érdekes, hogy akkor hogyan is gondolták ki, hogy akkor kell legyen ilyen, ha nem látja senki. Viszont a vakfolt az létezik. Csak azt nem tudom, hogy az az lehet, ami mások egyöntetű ítélete szerint vagyunk vagy csinálunk, és mi magunk szerint meg biztosan nem? Szóval ezt be kell-e engedni vagy rálegyinteni, hogy ez rólad szól és nem rólam? Kitöltöttem egy felmérést a tűzhányókkal kapcsolatban. Egy ismerősöm szakdolgozatához kell. Rájötem, hogy a környezeti katasztrófákról is baromi keveset tudok. Persze azt igen, hogy láva, meg pöff, de fogalmam sincs a nevekről, hogy az elmúlt 100 évben hol és mikor volt nagy és fontos kitörés. A vezúvon kívül, az elmúlt 2000 évebn, nem tudom név szerint a természeti katasztrófákat, miközben volt pofám beikszelgetni az elején, hogy szerintem én érdeklődő és természetszerető ember vagyok. Jah, mosolygok a cuki macskás videókon. :( Pocsék szar szomorú nap volt a tegnapi. Nem volt kedvem az élethez. Alapból nem, ráadásul kifizettem sokszázezer forintot mindenféle kötelezettségekre és szembe kellett néznem, hogy fenyeget a csőd. A kiadásaim (kötelezettségek) többek, mint a bevételeim. Max 4 hónap és nem fogom tudni egyensúlyban tartani az egyenleget. Ha ez elkezd megint nyomasztani, megint nem tudok majd aludni, ami borzalmas volt az utóbbi években. Borzalmas! Az is igaz, hogy 18 hónapja tartom fenn a dolgot, és 18 hónapja max fél évre volt tartalékom. Nem kértem kölcsön se, csak rengeteget dolgoztam, de most egy ideig nem lesz fizetős meló, szóval Isteni Gondviselés, add a kezed! Félálomban tovább tisztult ez a novella, amiről a napokban meséltem. Annyira megörültem neki, hogy felkeltem és visszajöttem az asztalomhoz, hogy leírjam, de itt meg rájöttem, hogy fáradt vagyok, úgyhogy visszamentem aludni és próbáltam nem gondolni rá.

Egyszer itt a tumblin belefutottam egy blogba. Mintha saját magam olvastam volna, olyan volt. Annyira fedte a történéseket a leírás, a stílus, az érzelmi tartalom, hogy csak néztem, hogy te úristen, ennyire sablonos minden amit teszek, amit érzek? És közben érdekes is volt kívülről ránézni, hogy mit mondanék neki, mit tegyen? Bíztatnám, hogy tartson ki, az élet kiforogja, minden megoldódik? Honnan tudhatnám, hogy neki van-e ereje hozzá, hogy kivárja amíg megkapja a válaszokat és elcsitul minden vihar és nevetni tud az egészen? Amikor visszanézve nem szánalmasnak látja magát, hanem ölelnivalónak a rengeteg érzelemért és szeretetért amit beleölt egy emberbe, egy kapcsolat építésébe. Valószínűbb, hogy végül össze fog törni, hogy csalódott, elkeseredett, kisemmizett és reményvesztett lesz. És jönnek elő a fájdalmasnál fájdalmasabb emlékek, amiben saját magát megalázottnak és átbaszottnak látja. Kemény lesz. És nem lehet tudni, hogy mennyi sérüléssel éli majd túl. Ezt biztos nem mondanám neki. Ahogy azt se, hogy látod, kiscsillag, ha van egy narcisztikus anyád, akkor mindezt megúszod, mert még korábban végigcsinálod mint ahogy rájönnél, hogy vége van.

Van a vakfolt. Amit nem tudsz magadról. Ez nagyon izgalmas dolog szerintem. Anyám pl nem tudja magáról, hogy ő demens. Mivel tökéletesnek tartja magát, így a demenciájából adódó problémákat beilleszti szépen a saját világába. Nincs betegségtudata, így nem is hálás a segítségért vagy gondoskodásért. Mindenkiben van valami vgy részek, amire nem lát rá saját magában. És van persze amire rálát, csak nem beszél róla. Amire nem látunk rá, azt nem tudom, hoogy be tudjuk-e fogadni egyáltalán. Amiről nem beszélünk, arról meg így nem tudjuk, hogy a többiek tudják-e. Aztán meglepődünk amikor kiderül, hogy mindig is tudták azt amit féltünk elmondani. A rejtegetés meg felemészti az életünket. "Mindig is tudtuk, hogy a kapitány úr "langyi"...de attól még a kapitányunk!" Nem mindig ilyen vicces. Mi lehet vajon az én vakfoltomban?

Vakfolt (2016)

Stílus: akció Nemzet: magyar 

Rendező: Slemmer Ádám

Magyar mozibemutató: 2017. január 26.