#triptamin

Eddigi ismereteink szerint a hallucinogén hatású pszilocibin csupán a gombák egy bizonyos, a köznyelvben varázsgomba néven ismert fajták osztályában fordul elő. Pedig egy frászt! A The Bryologist című szakfolyóiratban publikált tanulmány szerzői találtak ugyanis egy zuzmófajt, ami vélhetőleg szintén pszilocibint, sőt más hallucinogén anyagokat is tartalmaz.

A biológusok megmondhatják, hogy a zuzmók izgalmas létformák, hiszen létezésüket a moszatok és a gombák szimbiotikus kapcsolatának köszönhetik, így a szó szoros értelmében nem is növények, ahogyan egyébként a gombák sem. Ez már önmagában okod adhatna a tüzetesebb vizsgálatukra, a felfedezéshez azonban egy ecuadori őserdőben élő ősközösség vezetett. 1981-ben Jim Yost és Wade Davis etnobotanikusok az alig 600 főt számláló waorani törzstől tudták meg, hogy egy nagyon ritkán előforduló zuzmóval jutnak pszichedelikus élményekhez. Míg az amazóniai ősközösségek között a hallucinogének használata rendszerint kollektív, a közösséget gyógyító és megerősítő élményeket céloz, addig a waoranik esetében a zuzmózás érdekes módon antiszociális viselkedésnek számít, így a renitensek leginkább magukban tripelnek, ami tovább nehezíti a növény felfedezését. A waoranik állítása szerint évekkel ezelőtt egy gonosz sámánjuk arra használta, hogy halálos átkot küldjön a törzs egy másik tagjára. Azóta kerülik a növényt. Az etnobotanikusok végül mégis rátaláltak a zuzmóra, de a DNS-vizsgálatra 3 évtizedet kellett várni. Az analízis a következő hallucinogén vegyületeket mutatta ki a növényben: pszilocibin, triptamin, 5-MeO-DMT, 5-MeOT, 5-MeO-NMT és 5-MT. Vagyis egy kisebb droglabort sikerült feltárni a Dictyonema huaorani névre keresztelt zuzmóban, korábban sosem látott kombinációban. A kutatók azonban megjegyzik, hogy a nagyon kevés rendelkezésre álló minta miatt analízisük nem tud minden kétséget kizáró bizonyítékot nyújtani a hallucinogén összetevők jelenlétéről – ehhez további minták vizsgálatára lenne szükség.