#transzember

A terapeutának igaza volt, mikor azt mondta, hogy ezer darabra téptem magam. De alapvetően két nagyon erős ellentét van bennem. Az egyik az autentikus, organikus énem, aki jól elvan egyedül, teljesen sótlan, unalmas és gyerekes. A másik énem egy rendkívül perverz, szélsőséges és mozgalmas, szociopata valaki, aki szintetikus módon alakult ki az idők során. Leginkább ez ismerkedik és randizik, egyre bizarrabb és egyre inkább hozzá nem illő létformákkal. Aztán ghostingol (néha őt is ghostingolják). Leginkább azért, mert a szexualitásomra sosem tudtam ráerőltetni a szintetikus énemet. Pedig néha úgy érzem, az mindent megoldana. Irigylem a nőket, hogy eszközként tudják a szexet használni – pontosabban a szexet IS tudják eszközként használni...

Lehet ezért távolodtam el Olitól is, mert olyan volt, mintha én a 'férfi' kísérő lennék mellette?

- 🙂 Leginkább egyiknek sem.

Az az egy viszont biztos, hogy nem vagyok férfi, nem leszek és nem is AKAROK az lenni. Az egyetlen, ami bennem és ebben a nemben közös, hogy csak egy hajszállal vagyunk szebbek az ördögnél.