#thenuts

2.2.5. A legidegesítőbb tulajdonságod, amin változtatni szeretnél?

 “Talán a legidegesítőbb tulajdonságom az, hogy túlzottan nagy elvárásokat támasztok mások felé. Sokat várok másoktól és nehezen fogadom el, ha mondjuk nem teljesítik azokat. Titkon mindig azt gondolom, hogy a nagy elvárások inspirálóak lehetnek, de igazából nem vagyunk egyformák, ezért ez gyakran akár terhet is jelenthet a másik fél számára. Én mindig nagy célokat tűztem ki az életemben, hogy ezzel valós értelmet nyerjen és ne csak egy lassú elmúlás legyen, de úgy gondolom, hogy nem mindenkinek kell egyformán nagy célokat kitűzni, egyforma területen. Ugyanis a boldog élethez közeli célkitűzések is lehetnek ugyanolyan értékesek! A legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a saját útját, a saját boldogságához.”

 -Lévay Petra, triatlonozó, paralimpikon

2.2.4. A legidegesítőbb tulajdonságod, amin változtatni szeretnél?

“Nem tudom, melyek a legidegesítőbb tulajdonságaim, ugyanis nem engem, hanem másokat idegesítenek. Tehát azzal kellene kezdenem, hogy reprezentatív kutatást végzek ismerőseim, barátaim, rokonaim és üzletfeleim körében, hogy kiderítsem, melyek a legidegesítőbb tulajdonságaim. Viszont ha ők az arcomba vágnák, hogy miért vagyok idegesítő, halálosan megsértődnék. Tessék: itt van egy igazán idegesítő tulajdonság, a sértődékenység. Boldogság, hogy megleltem, és csupán egy sereg nekem eddig kedves embert kell elveszítenem… Lehet, hogy mégis az a jobb eljárás, ha szemtől-szemben jót mondunk egymásról? Egyébként is: mindenféle tulajdonságaim mögött egy élet szorgos munkája áll. Ha megválnék tőlük, még mindig azonos lennék magammal? Nem lépne esetleg valami mások számára még idegesítőbb a helyükbe? És olyan nagy baj az, ha a nekünk kedves egyedeket idegesítő tulajdonságaikkal együtt fogadjuk el? Olyan nagy baj az, ha több figyelemmel és türelemmel viseltetünk irányukban? Főbenjáró vétség-e, ha többet törődünk velük, mint magunkkal? Hiszen semmivel sem kevésbé fontosak mint én.  “

2.2.3. A legidegesítőbb tulajdonságod, amin változtatni szeretnél?

 A legidegesítőbb tulajdonságomat valójában mások nem is érzékelik, csak én: nehezen tudom igazán megélni a pillanatokat és ez nagyon tud idegesíteni. Tervező, előre gondolkodó, analizáló típus vagyok. Mindez jó és hasznos tulajdonság, kivéve akkor, amikor az ember meg akarja élni a jelent. Egy jó baráti beszélgetést, egy laza, jó hangulatú bulit vagy éppen egy kikapcsoló úszást. Én ezek közben hajlamos vagyok a múlton rágódni, a jövőt tervezni vagy éppen a jelent analizálni ahelyett, hogy teljes lényemmel megélném a pillanatot. Kívülről talán semmi különbség nincsen, de belülről nagyon nagy. Amikor igazán OTT vagyok a beszélgetésekben, a pillanatokban, akkor leszek érzékeny másokra és a világra. Akkor inspirálódok, akkor tudok szívből adni és törődni és én is akkor tudom befogadni azt, amit mások adnak.

Sokszor kellett utólag rádöbbennem erre, de most már egyre többször időben felismerem, amikor valahol jelen vagyok, de mégsem vagyok ott. És már tudok változtatni. Az embernek fel kell tudnia ismerni ezeket a tulajdonságait és aztán változtatni, de azt sem akárhogyan.

Szerintem a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi az igazán fontos számunkra az életben. Ha ezt letisztázzuk, akkor nem egy szabályrendszert állítunk fel magunk, hogy hogyan csináljunk jobban valamit. Abban úgyis elbukunk. Ha meglátjuk, hogy mi a valódi kincs az életben, akkor maguktól fognak az idegesítő dolgaink változni.. Mert a gyökeret változtatva változik az egész fa. “Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben… mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a szívetek is."

 -Stumpf Kata- szerkesztő, riporter, Petőfi Tv-

2.2.2. A legidegesítőbb tulajdonságod, amin változtatni szeretnél?

 “Az összes tulajdonságom idegesítő – oké, vicceltem! Bízom benne, hogy nem így van, bár aki nem kedvel, az biztosan ezt érzi! És ezzel rögtön ki is mondtam, hogy mennyire szubjektív az, hogy mit tekintünk vonzónak, vagy éppen elviselhetetlennek! Ez külső és belső jellemzőkre egyaránt igaz: így például van olyan természeti nép, ahol a bugyira csüngő has, és a szép hosszú (értsd: lógós) cici a női szépségideál. (Milyen boldog életünk is lenne ott, gondolhatnánk…)  Ám személyiségvonásainkra ez éppen ennyire igaz! Sőt, a párkapcsolatokban jellemzően egy idő után párunknak pontosan az a tulajdonsága válik a leginkább idegesítővé, amibe a megismerkedéskor beleszerettünk. Így, ha elkápráztatott minket vibráló, eleven személyisége, egy idő után az idegeinkre megy, amint egész nap ott „vibrál” mellettünk. Ugyanígy, ahogy megittasodtunk a másik figyelmes hallgatásától, mert ettől különlegesnek éreztük magunkat, hosszú távon elviselhetetlen, hogy mindig csak hallgat, és semmiről nincs önálló véleménye.

Ezért az önmagammal szemben „kegyetlen”, mindent elvégezni akaró maximalizmusom is nagyon relatív, hogy jó, vagy rossz tulajdonság-e. A környezetem szemében általában pozitív vonásként jelenik meg, viszont a szeretetkapcsolataim nagyon megsínylik, hogy szinte sosincs rájuk időm. A legrosszabbnak azonban azt tartanám, ha az egyetemen hallgatóimat is belehajszolnám ebbe a „mazochista” elvárásrendszerbe. Erre tudatosan figyelek, így például az egyik olyan tantárgy esetében, ahol minden óra elején egy rövid zh-val kezdünk, szeptemberben és október elején – amíg szép idő van – nem is szoktam ezt betartani. Rendszerint elmondom nekik, hogy inkább élvezzék a kerthelységeket, amíg ki lehet ülni a szabadba (én imádom!), s majd duplán tanulunk, amikor beköszönt az esős, hűvös idő. “

-dr.Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, író-

https://www.facebook.com/Hevesi-Krisztina-756419521037400/ 

2.2.1. A legidegesítőbb tulajdonságod, amin változtatni szeretnél?

 “Alapvetően az összes tulajdonság, amit felismerek magamban és rájövök, hogy nem tetszik, azt próbálom felülírni, megváltoztatni! Megkeresem az okokat, hogy miért is alakultak ki, miért reagálok egy adott szituációban például úgy ahogy! Probálok mindig magamhoz a legőszintébben hozzáállni! Szoktam kérdéseket feltenni magamnak és válaszolni rájuk! Örömmel kutatok magamban, bár nem mindig kellemes, de utána mindig jobb, mert az ember képbe kerül és én szeretek tisztán látni! Az egyik legfontosabb az életemben a változás és fejlődés képessége! Nem hiszek abban a mondatban,hogy "Hát én ilyen vagyok és kész!" Pont ugyanannyi erőfeszítésbe kerül jól lenni, mint rosszul! Ezzel persze nem azt mondom,hogy nincsenek nehezebb időszakok az életünkben, de rajtunk múlik, hogyan  kezeljük azokat! A tulajdonságaimra úgy gondolok, hogy mindegyik csak átmeneti! Egy jelenlegi állapotot tükröznek! Ha nem tetszenek, akkor nem vagyok köteles beletörődni, hogy maradjanak is úgy és görgetni magammal tovább éveken át! Nem kell azonosítanom magam velük, mert igazából nem azok határoznak meg engem (minket)! Sokan talán azt gondolhatják, hogy ezek a maradandónak vélt tulajdonságok adnak nekik biztonságot, mert általuk határozzák meg a személyiségüket! Ezzel szemben szerintem a személyiség egy folyamatosan változó, alakítható, rugalmas, örökmozgó, "nem burok" ! Az igazi biztonság pedig az a tudat, hogy bármikor megváltoztathatom magamat, ha úgy akarom! Az akarat erejében nagyon hiszek! Arról nem is beszélve,hogy ehhez egy nagyfokú szabadságérzet is társul, ami pedig a "mániám"!”

 -Koszi Janka, énekesnő -

https://www.facebook.com/KosziJanka/