KĂ©szĂŒlĆdĂŒnk. Az este hƱvös Ăgy az egyszerƱ, elegĂĄns ruhĂĄra meleg kabĂĄt, finom sĂĄl kerĂŒl. Ma mindenki csinosan kiöltözik, mĂ©g az is, akinek egyĂ©bkĂ©nt nem fontos az öltözködĂ©s. TalĂĄn nem is tudja, de Ă©rzi, mert oly mĂ©lyen, oly erĆvel ivĂłdott ez az Ćsi szokĂĄs az ember vĂ©rĂ©be, hogy öntudatlanul is tisztĂĄban van az esemĂ©ny jelentĆsĂ©gĂ©vel. KezĂŒnkben virĂĄggal indulunk otthonrĂłl, valĂłdi talĂĄlkozĂłra sietĂŒnkâŠ
Soha nem olyan szĂ©p a temetĆ, mint ma este. MilliĂł gyertya fĂ©nye ragyog be mindent, s amint a szobrok Ă©s a sĂ©tĂĄlĂł emberek között tĂĄncolnak, szinte meg sem tudjuk kĂŒlönböztetni mely ĂĄrny melyik vilĂĄghoz tartozik. ĂszrevĂ©tlen varĂĄzslat törtĂ©nik. A dimenziĂłk, amelyek egyĂ©bkĂ©nt elvĂĄlasztanak minket, most megnyĂlnak. A kĂ©t vilĂĄg összeĂ©r, s mĂĄr-mĂĄr tapinthatĂłan Ă©rezzĂŒk egymĂĄs jelenlĂ©tĂ©t. A szeretet finom energiĂĄi, mely a szĂveket összeköti egymĂĄsba fonĂłdnak. A meghittsĂ©g ĂłvĂłn körbeveszi az estĂ©t, s a talĂĄlkozĂĄs öröme, hogy magunkhoz ölelhetjĂŒk azokat, akik mĂĄskor fentrĆl vigyĂĄzzĂĄk lĂ©pteink, betölti a teret.
Ha figyelĂŒnk talĂĄn lĂĄthajtuk, ahogy a csillagok leszĂĄllnak közĂ©nk, hogy fĂ©nyĂŒkkel a legmĂ©lyebb, legbĂĄnatosabb szĂvekbe is bevilĂĄgĂtsanak. Az Ă©giek Ăgy vigyĂĄzzĂĄk, hogy mindenki visszatalĂĄlhasson ahhoz, aki egykor kilĂ©pett az Ă©letĂ©bĆl, s most csendesen megfoghassa a kezĂ©tâŠ
/Agatha Seymour/














