#tajvan

Január 18, szombat, Budapest, Keleti Pu. 918-as IC. Felugrottam (vagy le, kinek, hogy tetszik), hogy folytassam az albérletben az összepakolást, mert hát költözöm megint ki belőle. Meg az országból is. Idefele jövet valamiért megszállt az ihlet és csomó jobbnál jobb gondolat tört az elmémbe. Teljesen fölöslegesen - megjegyezném. Az egész blog újrakezdés mondjuk egy kedves kolléga ötlete volt – tök jogosan – hogy „egy blog akár egy személyes memoárnak is megfelel” (Kövér, 2020). Egyet kell, hogy értsek, csak sajnos az eddigi sikerességi rátám nem túl nagy. Kétszer kezdtem el, kétszer nem sikerült befejeznem. Szörnyű arány. Idén csak fél évet leszek kint igazából. Hátha.

Sajnos a nagy ihletek a kocsiban törtek rám, ami tökre nem volt jó, ahogy pár sorral feljebb már említettem, mert el is felejtettem mindent. Aki ismer vágja, hogy milyen aranyhal memóriám van. Örülök, ha azt meg tudom jegyezni, hogy mi a pin a telefonom.

Egyébként a fene sem gondolta volna, hogy Tajvanra visszatérek tanulni. De még jó, hogy nem egy másik ország lett, mert így ezt a blogot tudom folytatni, nem kell újat elkezdeni. Pedig jelentkeztem máshova is. Dél-Afrikába. Nyilván nem közelebb mint egy másik kontinens) Mondjuk az is elég érdekes lett volna, főleg a száziföldi herceg haverommal a szomszédban. De hogy mi is történt velem az elmúlt majdnem 3 évben? Belegondolni is durva. Először is lediplomáztam. Vagyis ennek igazából másodszor kéne lenni, mert előbb lett munkahelyem, mint diplomám.

Tehát munka. Vagyis hát Sziget. Életérzés, mintsem munka. (Remélem a volt főnököm ezt most pont nem olvassa) Első munkának nagyon rossz volt, mert kicsit bekényelmesedtem. Évi 5-6 fesztiválja járni, ráadásul ingyen, sőt még fizetnek is érte, eléggé tönkre vágja az igazi világba való vágyakozás érzését. Nem beszélve a májamról. Mindenestre örülök, hogy volt lehetőségem Magyarország egyik legmenőbb brandjének dolgozni, de egyszer minden véget ér. Vagy mégsem? Majd kiderül. Az biztos, hogy vagy szórakoztató iparban, vagy sportban szeretnék tevékenykedni a jövőben. Persze a saját vállalkozás überelne minden.

Diploma. Meh. Kész, jó, elég volt. De aztán mégsem, mert mesterre is jelentkeztem. Nyilván, mert nem tudok elülni a seggemen, meg egyébként is sokkal jobb 3450-ért venni bérletet, mint 9500-ért. Fél évet terveztem lenni, hát 4 lesz belőle. Vagy 5. És persze remélhetőleg egy rendes diploma is. Innen az újabb lehetőség, hogy befejezzek egy blogot és elmondhassam, hogy van egy bizonyos periódusról dokumentált élettörténetem. Persze befejezve. Amihez még mindig nagyon szkeptikusan állok.

Január 18, Tatabánya. Kirakok instára egy szavazást, hogy legyen e újra ez az egész. Ha lesz némi társadalmi nyomás talán tényleg meg fog történni. Elképesztő, hogy micsoda sebességgel haladok ezzel a bejegyzéssel. Elképzelhető, hogy életem egyik leggyorsabban megírt posztja lesz. Most valahogy naturálisan jön minden. Magától. Nem tudom meddig fog ez kitartani.

Munka és suli mellett volt persze szórakozás is. Fesztiválok, bulik, barátok, afférok stb. Azt hittem, én már a 16-18-as éveimben teljesen kibuliztam magamból mindent. Hát sajnos be kellett látnom, hogy nem és újra előtört a fiatalság. (Írom ezt 24 évesen) Utaztam Európában is pár helyre, de főleg a mi hosszúsági fokunkon. Nagyon érdekes belső motivációim vannak desztinációk tekintetében. Valahogy az istennek nem jött össze egy nyugat-európai kirándulás. Bár Bécs és Prága nyugatabbra vannak. Balkán túrát is előbb tolnék szerintem, mint valami Franciaországi körutat. Bár egy Berlint adnék azt hiszem nagyon.

Január 18, Komárom. Valahogy nehezebb most az elindulás. Lehet azért, mert megöregedtem, lehet azért, mert elkényelmesedtem (bár ez kéz a kézben jár attól tartok), de lehet azért is, mert most valaki talán kicsit jobban fog hiányolni, mint az eddigi utazásaim alatt lett volna. Ezt értse mindenki úgy ahogy akarja, ráadásul egy Fanni sem lesz velem kint végig, akivel hétvégente valami nyomorékságot csináljak.

Január 18, lassan Győr. Ideje befejeznem. Sokan kérdeztétek, hogy mikor indulok. Január 22 az a bizonyos nap. Már nem sok, viszont kevés. Következő poszt viszont biztos, hogy nagyon sokára fog érkezni, mert kapásból tolunk Fannival (csak az elején jön ki velem utazni. Ő már nagy lány és dolgozik rendesen) egy kéthetes kirándulást a Fülöp-szigetekre, ahol most éppen kitörőben van egy vulkán. Sajnos pont Manilában, ahol lesz egy átszállásunk. Aggodalomra semmi ok, reméljük pár nap alatt kitör és minden rendeződik. Legalábbis a reptér rendeződjön, többi most kicsit kevésbé érdekel. Kár, hogy itt a pénzem is bánja és ilyenkor tényleg tudok aggódni.

Január 22, szerda, Budapest repülőtér. Egyet pislogtam és hirtelen ma lett. Kicsit bepörögtek az események, az insta szavazás alapján 88%-a az embereknek szeretné, hogy írjak blogot, szóval ez is kiposztolásra kerül. Durva volt 3 nap alatt kétszer is költözni. Főleg, hogy most 23 kg feladható bőrőndbe és egy 5kgs kézipoggyászba (+hátizsák illegálban egy gymbag kíséretében) kellett hogy beleférjek. Tegye fel a kezét, aki szerint ez nem jött össze.... Várok.... Na hát szerintem nincs ember, aki ne tette volna fel. Valóban nem sikerült. 22.4 kg lett mondjuk a bőröndöm és 10 a cary-onom, meg hát kitudja mennyi a két extra tatyó. De még így is messzi vagyok a csúcstól, 3 éve hazafelé, amikor 55 kg volt összesen mindenem. 

Z novim telefonom nisem mogel narediti veliko, čeprav sem imel dostop do interneta. Nisem se mogel prijaviti v svoj e-poštni naslov, nisem mogel prenesti aplikacij na svoj telefon, nisem mogel ustvariti računa za gmail, našel sem nekaj e-poštnih sporočil, ki so bila registrirana brez telefonske številke, nisem mogel dostopati do socialnih medijev, telefonski škatla v smeteh … Changi…

“Kina bi mogla da započne rat”

Foto: Reuters Ministar spoljnih poslova Tajvana Džozef Vu izjavio je da je zabrinut da bi Kina mogla da započne rat sa Tajvanom. „Brine me da bi Kina stvarno mogla da pokrene rat protiv Tajvana. Ali ovo što trenutno radi je pokušaj da nas uplaši i najbolji način da se izborimo sa tim je da pokažemo Kini da se ne bojimo“, rekao je Vu u intervjuu za CNN. On je naveo da Peking već godinama…