#sztorik

és valamifele módon a sztorijaink találkoznak egymás sztorijaival,

mindannyiunké mindannyiunkéval,

És ezek közösen alkotnak egy történetet.

Tegnap este fél 10 körül az Örs aluljáróban sétáltam a metrótól a troli megállójáig, amikor szembe jött velem egy ordító, kigyúrt faszkalap, meg a síró barátnője. Csak érzékeltetésképpen a csávó úgy ordított, hogy az egész aluljáró visszhangzott bele konkrétan.

Elmentek mellettem, de visszafordultam utánuk, mert rossz érzésem volt. Aztán hallottam egy nagy csattanást ami csak tovább erősítette bennem azt, hogy utánuk kell mennem (valószínűleg az a barom nekilökte erőből a lányt a falnak / földnek). Ekkor már másnak is feltűnt a dolog, és egy 35-40 éves nő mellém szegődött, így mentünk utánuk. Mire megtaláltuk őket, akkora már a nő lent állt a lépcső aljánál, a csávó meg felszaladt és otthagyta. Mire odaértünk a lépcsőhöz, a nő is felment, de közben a mellettem lévő hölgy szólt egy arra járó srácnak, hogy legyen kedves velünk jönni és segíteni, mert a lány sír, és a csávó nem úgy nézett ki, mint aki bárkit is elvisel, és nem akarja egyből a földbe tiporni.

Mire felértünk, azt láttuk, hogy a lány átfut a Kerepesi úton a metróhoz, majd egy pár perccel később vissza, közben pedig a csávó elment mellettünk vissza az aluljáróba, gondolom azért, hogy megkeresse a csajt. Amikor ezt láttuk, odafutottam a lányhoz, és megállítottam, hogy megkérdezzem, hogy mi a baj.

Az, hogy mit mondott talán nem is lényeges, azonban az, hogy véleménye szerint a srác sose bántaná, elég sok képzeletbeli kérdőjelet rajzolt a fejem fölé, főleg, mikor azt mondta, hogy magától ment neki a falnak. Egyébként, hálás volt, hogy odamentünk hozzá, és mindkettőnket megölelt, és azt mondta, hogy nincs semmi gond. “Pont” ezt láttuk amúgy :/…

Ami igazán szomorúvá tett ezek után,hogy amikor láttuk a pasit visszajönni, akkor valószínűleg azért, hogy ne legyen konfrontálódás, a hölgy által megállított pasi elhúzott, mint a vadlibák. Én értem, hogy a csávó elég nagy, és dühös léptekkel jött, és tényleg az volt az első kérdése, hogy mi mi a faszt akarunk, de bakker nem kéne puncinak lenni. Mármint, én se akarom magam fényezni, hogy mekkorra király vagyok, mert valószínűleg a csávó engem is összepakolt volna úgy, hogy a sürgősségin a csontjaimmal az orvosok kirakóznak, de mégse mentem el.

Ezek után azt látni, hogy tőlünk a csávó kb 30 méterre már úgy sétált tovább a csajjal, hogy volt köztük 10 méter távolság és a lány kullogott a csávó mögött, már csak hab volt a tortán… Persze tudom, hogy nem mindenkit lehet megmenteni, és nem mindenki kér a segítségedből ilyen helyzetben, sőt, talán ha így odamész valakihez előbb gondolja azt, hogy az apróját szeretnéd, mint, hogy segíts Neki, de szomorú az ilyesmit látni. Az meg külön fájó pont, hogy valaki ilyenkor képes hazudni, hogy nincs baj, úgy, hogy a saját két szemeddel látod még egy olyan dolog, ami felkavaró. Talán meg kéne tanulnunk újra egymástól segítséget kérni, nem tudom. Mindazonáltal sajnálom azokat az embertársaimat, akik ezt hozzák magukkal valamilyen módon, és azt hiszik, hogy ez a normális, és nem menekülnek ki belőle.

“De az egész egy erőltettet menet volt, nem volt idő megállni nézelődni csak mentünk-mentünk és jött 2 olyan éjszaka amit az ellenségeimnek sem kívánok, mert az elsőt egy kibaszott pedofil házában töltöttük, a másikat meg a szabad ég alatt, ahol kb 6 percenként fagytam halálra és már legszívesebben üvöltöttem volna mindenkivel és mindenért, amikor is a vége felé találkoztunk egy kedves idős bácsival:

- kirándulni voltatok? kérdezte

- Buddhista zarándoklaton vagyunk 

- és honnan jöttök?  kérdezte a bácsi

- Veszprémből

- és merre mentek? 

- Zalaszántó, válaszoltuk neki

Mire a bácsi szomorú arccal elgondolkodott majd azt mondta:

- De hát az nem erre van!

Mire csak annyit bírtam kinyögni, hogy:

- De most erre lesz bazdmeg!”

Akarom, de mégsem…ezen mit nem értesz?!

Lányok, barkochbázzunk egy kicsit! Oké, fiúk, ti is tippelhettek… úgyis mindig azt hiszitek (szeretnétek hinni), hogy tudjátok, mi jár a fejünkben. Pedig néha mi sem tudjuk. :)  Mi az? Habár imádjuk és utáljuk is egyszerre, nem tudunk nélküle élni. Pedig ha megszabadulnánk tőle, akkor rengeteg gondunk megszűnne. Na, vajon? Igen… lehetne a csoki is, de ez esetben a férfiakra gondoltam! Az alábbi…