Szeretni egyet jelent a pusztitĂĄssal,aki pedig szeret az elpusztul. SzeretnĂ©k elpusztulni,de nemtudok. Pedig teljes szivemmel szerettem egy olyan embert akit sosem szabadott volna. NĂ©zz rĂĄm,mit mƱvelt velem az a szerelem ami könnyen jött az Ă©letemben Ă©s Ă©pp,hogy csak mosolyt csalt az arcomra mĂĄr el is ment. ĂrökkĂ© a boldogsĂĄgot keressĂŒk. A tökĂ©letes. Akinek szĂ©p az arca,aki gyönyörƱen mosolyog. Akinek majd gyerekeket szĂŒlhetĂŒnk. Akihez majd egy nehĂ©z az utĂĄn haza mehetĂŒnk. FehĂ©r lovas kirĂĄlyfirĂłl ĂĄlmodunk,fehĂ©r ruhĂĄrĂłl,Ă©s sok-sok emlĂ©krĆl a legcsodĂĄsabb helyeken. Am aztĂĄn amikor felnövĂŒnk,Ă©s egy nap megĂ©rtjĂŒk azt mi is az igazi szerelem ezek lassan eltörpĂŒlnek. RĂĄ jövĂŒnk,hogy a szĂ©p arc megöregszik. A gyönyörƱ mosoly nem mindig Ćszinte. NĂ©ha a könnyek azok amik ĆszintĂ©n beszĂ©lnek. Nem a gyerek az elsĆdleges dolog aminek össze kell kötnie vele,hanem az amit sosem felejtĂŒnk el. EsĆben sĂ©tĂĄlni,nevetni a semmi, megfogni amikor menni akar,vele lenni mikor a legkevĂ©sbĂ© Ă©rdemli. RĂĄ jövĂŒnk milyen egyĂŒtt ,vagy Ă©pp miatta megĂ©lni a magĂĄnyos nehĂ©z napokat. Ăs nĂ©ha a szerelem jele az,ha ki szakad a mellkasom annyira hiĂĄnyzik. Nek fehĂ©r lovon fog Ă©rkezni,hanem valĂłszĂnƱleg a leglehetetlenebb helyzetben fogod meglĂĄtni,Ă©s azt fogod Ă©rezni,amit elĆtte talĂĄn sohasem,Ă©s ahhoz a fajta boldogsĂĄghoz mĂ©g a fehĂ©r ruha sem kell. Ăs aztĂĄn szĂ©p lassan megĂ©rtjĂŒk. MegĂ©rtjĂŒk,hogy a szerelem nemcsak egy vonzalom. Ăs akkor fog rĂĄnk talĂĄlni,olyan szemĂ©lyben akire sosem szĂĄmĂtottunk volna. AztĂĄn mindennĂ©l jobban fog fĂĄjni,ha nem szeret viszont. Ha összevesztek,ha nem Ăr,ha letilt,ha elkĂ©sik.. de mindenben Ćt lĂĄtod. Hisz most is rĂĄ gondolsz.
Ăn meg rĂĄd.. bĂĄrcsak itt lennĂ©l. BĂRCSAK..szerethetnĂ©lek. Azthiszem ez a vilĂĄg legszomorĂșbb szava,bĂĄrcsak.. persze csak a neved utĂĄn. Amit akĂĄrhĂĄnyszor meghalok mindig a könnyeim nyelem el.