#szendroi

- Szendrői Csaba - Óra

Az van a dobozban. Tedd el.Zsebre tett kacatok közül, kis megőszült nyaram. Az örökölt kristálypohár aljában porba halt pók anya. Ami elszakadt is megfeszül. A víz alatt arcod most is fiatal. Megmaradunk gyereknek a felszín alatt. Közben persze annyi minden salak a bőrünkön ragadt. Az van a dobozban. Vedd el. Ha kértem is valaha érte, nincs mára üres zsebem. Ezt is önzésből adom, feszült tőle a mellkasom. Kérlek.

Hogy legalább nagyjából le tudjam írni, milyen nélküled, felszívódtam magam is. módszeresen, tükörről-tükörre járva tűntem el. egy fotonnyi sem maradtam màra. azt sem tudom, merre járok épp. Egy gondosan meglengetett arany csengettyű, vagy inkább, mint mikor kirstálypohár pereméhez ütik az ezüst kanalat. ilyesmi hangot hallatva lettem semmivé. kánikula van, körben a fagyos aszfalton mégis, szilánkokra hullva apró madarak. gondolom feloldódni a hiányodban, az egy endoterm folyamat.

nem igazán tetszenek már a dolgok amiket vele szerettem meg. például nem tölt el csodálattal, ahogy a felhőt összeszeplőzik a fekete madarak. vagy próbálok új ételeket megszeretni, de annyi vagyok csak, amennyi belőlem benne maradt. feltételezésekbe nem bocsájtkoznék, de az túl sok nem lehet. tegnap például egész' megijedtem borotválkozás előtt, hogy teljesen eltűntek a vonásaim. megnyugtató volt, amikor kiderült, hogy jól vagyok, mindenem megvan, csak párás a tükör - nem pedig én vagyok a tükörben az a szegény pára.