#szanda

Becske -> Szandaváralja -> Cserhátsurány -> Nógrádsipek: 30,4 km

Szóval múltkor a 3. etapot el kellett engednünk az időjárás szeszélyessége miatt, így hát, gondoltuk, itt ez a ragyogó keddi nap, lehet, hogy esni fog, de a héten még ez a legalkalmasabbnak tűnő nap. Korán keltünk (le se írom, hánykor), és indultunk Balassagyarmatra, hogy a Tesco parkolóban hagyva az autót, (szigorúan) busszal eldöcögjünk Becskére.

Negyed 8-kor már meg is kezdtük a túrát. Kicsit most kellemesebb volt megérkezni ide, mint legutóbb. Kapásból tettünk is egy 2 km-es kitérőt az itteni sztúpához. Ja mert hogy itt is van egy sztúpa, nem csak Zalaszántón.

Kicsit belemélyedtem, hogy is van ez: ezt a sztúpát Hamburg mellé tervezték, de valamiért meghiúsult, és ide került Becskére. 2008-ban épült fel, 9 hét alatt, és gyorsan fel is avatta egy láma. A buddhizmus szerint 8 fő sztúpa forma létezik, mindegyik 1-1 fontos eseményt jelent Buddha életéből. Ez itt a Megvilágosodás sztúpa, amely Buddha 35 éves korában elért megvilágosodását jelképezi. A zalaszántói a Béke sztúpa, az nagyobb jóval. Erre itt nem lehet felmenni, de azért megkerültük háromszor, ahogy azt illik.

Nagyon komoly rituáléi vannak ám egy sztúpa elkészítésének, vagy éppen annak, hol is álljon... Olvassatok utána, mert nagyon hosszú lenne itt részletezni. De egy kis ízelítő: “Az építkezés azzal kezdődik hogy a talaj felszínét északkelet felől kezdve simára kell kenni tehéntrágyával és tehén vizelettel (a trágyát úgy kell összegyűjteni, hogy nem eshet le a földre).” És ez még csak az eleje.

Ezután kellemes sárban felsétáltunk Szanda várához. A sár fokozatai a legutóbbi alkalommal kissé átalakultak számunkra, így nem túlzok, amikor azt írom kellemes sár, mert ez ahhoz képest az volt. Már nagyon vártam Szandát, annyiszor láttam már a távolból, szintén nagyon jellegzetes alakja van a hegynek. Sajnos kissé csalódtam, de inkább az idő miatt; pára volt, fülledt meleg végig, a nap éppen elbújt, így a kilátás sem volt túl extra. De azért jó volt végre megérinteni “Castellanus de Zonda” megmaradt falát.

Azt írták, hogy a vár alatt, a zöld L jelzést követve találhatunk egy különleges geológiai képződményt, oszloposan elváló andezitet. Hát... nem tudom, hogy megtaláltuk-e, de az tény, hogy teljesen nem ereszkedtünk le. Szerintetek ez az lehet?

Széles mezők mellett értünk le Szandaváraljára, ahol nagyon-nagyon ittunk volna egy kávét, de nem találtunk semmit, ami nyitva lett volna. Pedig annyira reklámozta magát egy kis büfé-szerűség, mégis zárva volt. Így hát reggeliztünk gyorsan egy padon, majd tovább folytattuk utunkat.

Sár és búzaföldek - ez volt kb., míg beértünk Terénybe. Rá kellett jönnöm, hogy K szeret búzaföldeket fotózni. Amíg más pipacsokban éli ki magát, ő búzában.

Terényben végre tudtunk kávét inni a Hunnia Csipkemúzeumnál, és jót beszélgettünk a tulajdonos hölggyel is. Sajnos nem volt időnk a múzeumot megnézni, ahogy a híres Orsósmagnó múzeumot sem, ami szintén valahol a településen van. De majd egyszer!

Ekkor volt kb. dél, és utunk felénél jártunk. Továbbra is fülledt idő volt, tapadt rám a nadrág, el is teszem hidegebb időkre. Lassan, azt hiszem, jöhetnek a rövidnadrágok.

Nagyjából 5 km múlva értünk be Cserhátsurányba, ahol egy kis parkszerűségben ebédeltünk, és erőt gyűjtöttünk a maradék 10 kilihez. Itt a Simonyi-kastélyt azért megnéztünk, de hát nagyon messziről, mert magántulajdonban van, és el volt kerítve. K azt mondta, nem illendő átlépni az elkerítésre használt nevetséges zsinórt, így nem mentünk közelebb. Ha még egyszer erre járunk, inkább a templomot tekintjük meg, mert az messziről is elég jónak tűnt.

Búza, sár, lankák, pici hegyek... Maradt tehát a tipikus cserháti táj továbbra is. Extrának mennydörgést hallgattunk, és biztosak voltunk benne, hogy megázunk.

És képzeljétek, nem áztunk meg! Rohadt nagy mákunk volt. Nógrádsipekre beérve, miután láttuk, hogy a közeli pecsét be van zárva egy Coopba (De miért kell ezt így?! Miért kell?!), elgyalogoltunk a Korona presszóig, ami már nem is kék útvonal, de ott legalább van egy mindig elérhető pecsét. És milyen jól tettük! Bő 3/4 óránk maradt a buszig, így beültünk a teraszra, és habzsi-dőzsi indult. Jégkrém is jutott! :) Jó volt pihenni. Na és ekkor szakadt le az ég, kétszer. Mire a buszmegállóhoz indultunk, elállt. Majd utána végig záporok Szécsényig, majd onnan Gyarmatig. A buszról nem zavart. Aztán Pesten is, de csak miután felértünk a lakásba. Hihetetlen szerencsénk volt, de tuti lesz ez még így se.