Mint a Nap
Olyan vagy, mint a Nap. KorĂĄn reggel felbukkansz, szĂ©pen lassan fĂ©nyt adsz az Ă©letembe, egyre több Ă©s több sugarat mutatsz meg,egyre magasabbra Ă©s magasabbra szĂĄllsz. A csĂșcson elidĆzve megfigyelsz mindent Ă©s mindenkit magad alatt. NĂ©zed az embereket, hogy s mint intĂ©zik a kis Ă©letĂŒket, figyeled a növĂ©nyek csendes mozgĂĄsĂĄt Ă©s csak Ă©lvezed azt a figyelmet, amit mindenki ad neked. NyĂĄron odaadĂł Ă©s kisugĂĄrzĂł vagy. VilĂĄgossĂĄgot adsz a kora reggeli ĂłrĂĄkba, egĂ©sz ideig melegsĂ©ggel tĂĄplĂĄlsz, Ă©s csak kĂ©sĆ este tĂ©rsz nyugovĂłra. A virĂĄgoknak lehetĆsĂ©gt adsz a növekedĂ©sre Ă©s fejlĆdĂ©sre, az embereknek Ă©s ĂĄllatoknak pedig biztosĂtod azt, hogy jĂłl Ă©rezzĂ©k magukat a termĂ©szetben. Ezzel ellentĂ©tben tĂ©len halovĂĄnnyĂĄ Ă©s rideggĂ© vĂĄlsz. Fokozatosan veszed el a gyönyörƱ szĂneket. MĂĄr kĂ©sĆbb jelensz meg az Ă©letemben Ă©s hamarabb tĂĄvozol. MĂĄr nem olyan erĆs a sugĂĄr,mit nekem szĂĄnsz. SötĂ©tsĂ©get Ă©s homĂĄlyt adsz, elfelejteted velem a szivĂĄrvĂĄny ezer ĂĄrnyalatĂĄt, a Nap simogatĂł melegĂ©t. MĂĄr nem tĂĄplĂĄlod a nĆvĂ©nyeket kellemes sugaraiddal, mĂĄr nem adsz vitamint az emberisĂ©gnek. EltƱnsz, magad mögött hagyva a szĂ©pet, boldogsĂĄgot Ă©s itt hagyod nekem a szĂŒrke,hideg tĂ©l szĂvtelen viharĂĄt.












