Valami most nem akar működni bennem.
Nem törött el, csak nem kapcsol be.
Mintha a belső fény pislákolna, majd feladná, és én ott maradok félúton önmagam felé.
Gondolatok akadnak el, érzések csúsznak ki a kezeim közül.
Nem vagyok se rosszul, se jól — csak furcsán nem-vagyok.
Csendes meghibásodás ez, ami belül történik, és kívül senki nem veszi észre.
Hordom magam tovább, mint egy árnyékot,
amely már nem tudja, minek kellene követnie.
És várok.
Hátha egyszer újra elindul bennem valami.














