#second world problems

Ma elviszem a túlbarátságos budai zsúrlabradort apámhoz falura, ahol egy ereje teljében lévő komondor az úr. Már találkoztak amikor egy súlycsoportban voltak, akkor a komondor még 6 hónapos volt, és állandóan játszani akart, de a labrador nem tud mit kezdeni a puppykkal és ha nem mentem bele velük a közös játékba, akkor mindig lerázta. Ezt a szitut a mindkettőjük által félve tisztelt halálán lévő öreg komondor rendezte le egy-egy öblös vakkantással úgy, hogy ki sem jött az óljából. Azóta az új komondor hírhedt lett a faluban azzal, hogy kiszakította a postás táskáját. (Ilyen többet nem lesz, mert megszűnik a posta. A kocsma és a bót már tavalyelőtt bezárt.)

You start out really enthusiastic, like, “this is gonna be amazing, and so pretty, and I’m going to be able to enjoy the fruits of my labor and people will stop by to see it and yeah, this was a GREAT idea.”

And then not everything grows. And sometimes you forget to water. And the WEEDS, oh my god, where do they even come from? Like, you did NOT put those in there. Or did you? Did you mean to plant that there? Doesn’t that go on the other side of the garden? And no, no, no, I do not need anymore volunteer pumpkins, go away pumpkins, you’re really not wanted, go join the zucchinis that also exist for some reason, why aren’t my apple trees growing!?

And your garden is going to be GREAT, really, because this was a GREAT idea and you’ll be damned if you let a few - a lot - of zucchinis get in the way. 

Or maybe you’ll just be damned. It happens.