TĂŒkör mogul
Hogy ki vagyok én?
LĂĄttam, ahogy az utolsĂł elindult pillantĂĄst megveted,
és azt mondod magadnak: ez vagyok én!
Kellek vagy nem, ez vagyok én!
A legjobbat, amit eddig ki tudtam hozni magambĂłl
az most itt ĂĄll.
Ezt mind végignéztem,
ahogy a fogad mosod és köpsz,
szabadon, önfeledten, mint ahogyan a rĂșzs fedi le a hĂșst,
nem a szĂĄdon.
LĂĄttam, ahogy meztelen mosod magad.
LĂĄttam, ahogy az ĆrĂŒletet viccbĆl imitĂĄlva megijedsz magadtĂłl,
majd legyintesz, ezt mind lĂĄttam.
Hogy ki vagyok Ă©n? Majd kĂ©sĆbb elmondom.
A lényeg, hogy låttalak csókolózni måssal is és magaddal is.
LĂĄttam, ahogy hĂĄzibuliban egy dĂler faszi marasztal.
LĂĄttam, ahogy a pattanĂĄsaid nyomod.
LĂĄttalak tĂĄncolni, ahogy gyakorlod,
hogyan kell mĂĄsokat magadhoz lĂĄncolni.
LĂĄttalak szarni is, az orrlukad közelrĆl,
ahogy a kĂłlĂĄt szĂvod fel a sajĂĄt öledbĆl.
LĂĄttam az arcodon, hogy mĂĄst akartĂĄl te nem ezt,
ahogy megvakarod a segged, az ujjad szagolod és nevetsz.
Hogy ki vagyok Ă©n? Majd kĂ©sĆbb elmondom.
A lényeg, hogy låttam, ahogy taxis titeket hesszel,
mert a hĂĄtsĂł ĂŒlĂ©sen rĂ©szegen egymĂĄsnak estetek.
Ăs lĂĄttam, hogy ugyanebben a pillanatban
a taxi mögött a megållóban két részeg szintén egymåsnak esik.
Låttam, ahogy kisgyerekként a sajåt torzult formådon nevetsz,
és låttam, ahogy a nagyanyåd az öngyilkossågot fontolgatja.
Låtom, ha tetszel magadnak, és azt végképp, hogyha nem.
LĂĄttam, ha Ășgy indulsz el, hogy Ć ma szeretni fog,
Ă©s lĂĄtom, ha elĆre lĂĄtod, hogy ez csak fogni szeret.
LĂĄtom, ahogy az idĆ mĂșlĂĄsa kizökkent,
lĂĄtom, amikor elkeseredsz mennyire egyedĂŒl vagy,
Ă©s lĂĄtom, mikor rĂĄdöbbensz, hogy nem vagy egyedĂŒl.
Hogy ki vagyok én? Mindjårt elmondom.
A lĂ©nyeg, hogy lĂĄttam Neot a mĂĄtrixban Ășgy bambulni, mint elĆtte soha.
Hogy ki vagyok én?
Låttam, ahogy sokan ötször azt mondjåk kampókéz,
majd meghalnak.
Hogy ki vagyok én?
LĂĄttam az Arnolfini hĂĄzaspĂĄrral szemben kik ĂĄllnak.
Hogy ki vagyok én?
LĂĄttam, ahogy a taxisofĆr De Niro magĂĄhoz beszĂ©l, Ă©s azt mondja
âHozzĂĄm beszĂ©lsz?â.
Hogy ki vagyok én?
Azt kĂ©rtĂ©k tĆlem, mondjam meg nĂ©kik, ki a legszebb a vidĂ©ken.
LĂĄttam egy pĂĄr, hibĂĄtlanban ĂșszĂł önfeledt mosolyt,
amit, mint minden mĂĄst, a csendek mĂ©ly kĂștjĂĄval lesek,
hasonlóan, ahogy a figyelmet az apró betƱ.
LĂĄttam, ahogy engem kutatsz, de csak magadat lĂĄtod,
mert nem jössz elég közel.
Ăs igen, lĂĄttam, ahogy azt jĂĄtszod vissza tudsz-e nĂ©zni olyan gyorsan reĂĄm,
hogy még låsd magadon, amikor még nem ide néztél.
Soha nem jött össze.
Hogy ki vagyok én?
Nem is kell elmondanom, hiszen a vĂĄlaszt mĂĄr tudod.
Ăn vagyok az ember minden tĂŒkör mögött.
Az vagyok, akit a pupillĂĄd tĂŒkrĂ©ben lĂĄtsz, mikor egĂ©szen közel hajolszâŠ
akit a pupillĂĄd tĂŒkrĂ©ben lĂĄtsz, amikor egĂ©szen közel hajolsz.
Ăn vagyok az ember minden tĂŒkör mögött.
















