#relok

pillanatkák mostanában

wales, cork, kerry

mióta kint vagyok. nehéz megfogalmazni, de egyszerűen más. én vagyok más, mint voltam, és erre nem számítottam akkor, amikor elindultam hazulról.

főként abban más, hogy azt hittem, hogy az egész tetves életet úgy kell majd leélni, hogy szenvedés meg depresszió nonstop és ebbe előbb utóbb szépen csendben beledögleni, mert nem is lehet máshogy, nem?

most még ugyanaz a keser sokszor feljön, mint régen, szerintem a cinikus, kiégett alaphang nem fog megváltozni teljesen, mármint 27 évet lenyomni a balkánon, még akkor is, ha városi vagy, hagy egy elég erős nyomot.

viszont eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó többet fosul érezni magam mindenféle mondvacsinált neurózisok miatt. csak azért, mert az a normális otthon, hogy szarul kell lenni, mindenben a mocskot látni és morogni. igen, morgok még, mert nem egyszerű, látom, hogy nem minden a legjobb, de befejezném azt, hogy ezeken pörgök és nem élek.

hétköznapok itt is vannak, de mindenhol vannak, szar meló itt is van, de mindenhol van, kretének itt is vannak, de mindenhol vannak. nem szabad, hogy ennyire hassanak rám.

illetőleg elegem van a saját nyomoromból, hát lement durván az életem fele úgy, hogy azt hittem, hogy művésznek lenni annyit jelent, hogy sanyargatod saját magad lelkileg meg mentálisan, hogy jaj a melankólia majd segít kreatívnak lenni.

hát kurvára nem segít, sőt, elmehet a picsába a melankólia az összes fogyatékos haverjával együtt, mert nem alkottam többet ha szarul voltam - ez az egész arról szólt, hogy hitegettem magam azzal, hogy különleges vagyok és nekem ez JÁR, hogy szarul legyek folyamatosan és ezt mindenki fogadja el. hát csajszi, nem.

14-5 éven keresztül sikerült ezt behazudni magamnak, elég szép rádöbbenés, hogy nem így van. festegetem most ezt a képet, nem stresszelek rajta, és érdekes, hogy működik így is basszameg.

meg lehetne próbálni azt, hogy jól lenni. kb ugyanannyi energia gondolom. azt érzem, hogy egy kibaszott nagy meltdown szélén vagyok amúgy, és nem vagyok hajlandó beleesni a szakadékba.

az utóbbi 2 hónapban a két legfontosabb hidamat így pafff felégettem, mert ezt a lehúzó, depresszív vonalat képviselték. bele vannak ragadva. én meg nem akarok többet beleragadva lenni. ki fog derülni, hogy mennyire jó döntéseket sikerült ezzel hozni idővel, nyilván nincs kizárva, hogy kurvára elbasztam az egészet, de mióta nem beszélek anyámmal és Ákossal szakítottunk, esküszöm, hogy ezerszer jobban vagyok.

olyan külső nyomások enyhültek ezek miatt, hogy nem is gondoltam, hogy mekkorák, és hogy ekkorát cipeltem. cipelem még most is, fogom is még sokáig, de a súlya nyilván nem mindegy.

dátumokat már nem tartok fejben, az egész egy nagy suhanás - felmerült, hogy ez vajon a midlife crisis, de nem hinném, hogy az lenne.

mindenféle szaktudás nélkül már 2 hete próbálom rendberakni a váltót, sajnos sikertelenül, reggel cseréltem (szintén szaktudás nélkül) bowdent, és hát azt kell mondjam, hogy nem az én hibám, hogy nem működött ezután sem. 2 órát finetuneolgattam, de semmi eredmény, és arra jutottam, hogy valószínűleg el van hajolva a derailleur.

Nagy nehezen rávettem magam az indulásra az ír hőségben (24 fok), levittem a bikeshedbe, a város másik felére a kibaszott hegyről a fetbájkot.

És láss csodát, hát nem igazam volt??

El van hajolva az a fos. De ennyit arról, hogy volt bazmeg 3 apám, egy se volt képes ezekre megtanítani, gondolom mert leánygyermek voltam, és hát annak minek, és most itt vagyok majd 30 évesen, és mennek a dolgok egyedül is, bikestand nélkül is.

Hetvenkilencedik és nyolcvanadik nap.

Hétfő és kedd, igazából sok minden nincs. Az eirt végre sikerült rávenni, hogy kijelentsenek, szóval siker. Tervezgetjük a hétvégét, szülinap prime.

Menü hétfőn: reggeli banán, kesuszelet, ebéd paprikás krumpli, vacsi mindenmentes pizza, szójavirslivel - szerintem dobom a szóját, mert azóta is küzdök vele. Ananász, mandarin.

Kedd menü:

Hatvan és hatvanegyedik napok.

Szerdán meló, 43 hívás. Fárasztó volt.

Ákos megérkezett 19/20 éjfélkor, hazaértünk olyan hajnal 2-re, még vacsi, kis pillogás, hogy mi is történt, beszélgetés, aztán pihi.

Kivettem szabinak a 20-21-et. Kilenc körül keltem csütörtökön reggel, hívott a company doctor, aki közölte hogy endo ide vagy oda, nem adja meg nekem a fixed shift requestemet. Azért jó ez, mert közben kaptam egy másik állásajánlatot, same shit different packaging, de van endless home office és ők már a hiring process alatt biztosan mondták, hogy meglesz a fixed shift, management approves. Szóval fel is mondok majd hétfőn.

Csütörtökön megjött Mefi is, teljes a honcsok csapat végre. Kicsit meg volt ijedve, amikor megérkezett, de nagyon hamar feloldódott, mostmár ismét önmaga :D

Szerdán reggeli smoothie, kesuszelet, ebéd a maradék sültkrumpli, vacsi matar paneer rizzsel.

Hatodik nap. Mászkálós, vendégismerkedős nap. Az első igazi ír őszi nap, eddig nagy szerencsém volt az időjárással. Ma egész nap szél és drizzle volt terítéken.

Végre finom sörök! Azóta kerestem Magyarországon vörös sört, mióta 3 éve itt Corkban söröztünk párat.

Ebéd a tegnapi maradék borsópörkölt, utána kis humusz zöldségekkel, sajttal, kukorica pufival. Vacsi sült krumpli (air fryer, és sütve egész jól ment az ír krumpli), utána ananász. Megjegyzem, hogy az ananász darabja 1 euro volt.

A rajz nem az én művem, ez a client sketch.

Sikerült, egyben megérkezés, kis pánik, nagy izgulás, kiskutyák.

A gyors vacsi pestos tészta volt.