#pontpont

..tele vannak a boltok. Hétfő délelőtt féltizenkettő van, én ilyenkor szoktam bevásárolni, mert megtehetem, és amúgy sem szeretek tömegben lenni, ha nem muszáj. De tele volt a bolt, meg üres is ami azt illeti, illetve már erősen ürült. És síri csend volt. Az emberek igyekeznek olyan gyorsan áthaladni a bolton ahogy csak lehet, ha valamiért hajolnak a lélegzetüket is visszafojtják. Csukva tartják a szájukat, praktikusan, nehogy valami ki vagy be menjen, mert bár kezdődik az allergia szezon, tüsszenteni nagyjából annyit tesz mint rasszista sértéseket ordibálni politikusként a 21. században, sőt ami azt illeti többet. Nem kiabálnak keresztül a bolton az eladók, nem pletykálnak a magánéletük alakulásáról. A gyerekes anyák se évődve vásárolnak, a nagyon fontos independent nők se telefonálgatnak hangosan vásárlás közben. Ha egy már már pánikos vásárló véletlen nem baltázza el a boltból kihaladást, semmi nem töri meg a csendet, némi felszabadító nevetéssel. Talán csak az a két lány, huszonévesek? akik halkan kuncognak egymás között a pékárús polc előtt, a bőség zavarában: milyen fánkot válasszanak? 03.16

..egy étteremben volt host. Cigiszünetekben néztem a nyitódó záródó ajtón át. Nem telefonozott, mint a kollégái, még most sem hogy kitört a járvány. A többiek már akkor se néztek fel a felhangosított videókból, amikor a kassza előtt állt egy vendég. Olvasni elkezdett mondjuk, nem tudom mit, lányos, színes borítója van, régi sárga lapokkal. Ma se volt semmi. 5 rendelés, 7 cigiszünet. Csak a poharakat törölgettem ma is. Végre becsukódik mögöttem a vasajtó, gyújtom a cigit. Ez kb a munkás ember megfelelője annak, ami az akció filmekben egy robbanás elől, vissza nem tekintve elsétáló hős. Otthon hagytam a fülesem. Fázni fog a fülem, ma szeles március van. Kihalt az egész tér. Csendben virágoznak a fák és oson be a tavasz. Csapódik egy ajtó, próbálkozó öngyújtó hangok. Csak szikrák. Az olvasó lány volt az. Adok tüzet, már indulna is, de megtorpan. - Köszönöm. - Dolgoztál? - Igen. Üres a város. Már előkészítette a könyvet, a hóna alatt tartja, Camus elbeszélések és regények. Nem is annyira lányos így már. Rám néz megint, kicsit fél talán. - Merre mész? - kérdezi. - Haza, Deák fele. - Én is. Csendben leszegi a fejét és megindul. Valószínűleg azt mérlegeli, így munka után belefér-e ennyi az idejébe. Beszélgetni valakivel, ha lehet csak a Deákig. Megtiszteltetésnek érzem hogy egyáltalán belegondol ebbe, így postmetoo és korona karantén idejében. Valamit mondani akarok, ami kellemesebb színbe tűnteti fel azt az 500 métert, amit egy idegenre szán. Nem szeretném, hogy féljen. - Camus-t olvasol? Felkapja a fejét, a szemében az ijedtséget a boldogság reménye váltja fel. Nem a hollywood-i fajta, az a fajta ami akkor csillan, amikor felvillan a lehetősége egy szikrázó beszélgetésnek. Agytorna. - Csak nem A pestist? - folytatom. Nevetni kezd. Gyönyörű Buddha ráncokba szedi az arcát. - Igen, nem túl eredeti mi? - Ha engem kérdezel, szerintem az emberek többsége a Szerelem kolera idejénhez nyúlt. Hát így beszélgettünk el egészen a Deák-ig. Nem akartam túltolni, a 9-es megállóban bemutatkoztam és elköszöntem tőle. Úgy döntöttem a csúcson kell abbahagyni, hagyom őt is megkönnyebbülni, lesétáltam az Astoriáig, úgyis csak egy megálló. 0315

0314

Our beloved “PontPont" at #loudfest #pontpont #jacquesdepierpont #rockagogo @courtcircuit_ @courtcircuit_ #festival #lebotanique #loudmusic #sprouttobebrussels #myhipstamaticthing #hipstamatic (à Le Botanique)

Credit goes to pontpont