pontpont..

.. IIII.

..virágzik az arany eso es előbújtak a liliomok. Egyre zöldebb. Tegnap betiltottak mindent. Én még bementem az étterembe, egy lezárt elejű buszon, hogy kirúgjanak. Médiumnak kellett volna menni, vagy tenyérjósnak. Sajnálom, hogy így már nem futok véletlen össze vele, vagy legalábbis kisebb valószínűséggel. Mondjuk most úgyis mindenki be lesz zárva. Lehet megyek a Tesco-ba. Addig írom a sorokat itt egy szál gatyában. Dörgölőzik a macska a lábamhoz. Kis szemétláda, egész reggel nem hagyott aludni. Egy kapcsolatomból maradt, az exem új csávója allergiás a macskákra, és amúgy is Svájcban él, “macera lett volna”. Nekem meg mint mondtam az emberektől már elment a kedvem, a növényeket egészen begyakoroltam, úgyhogy úgy voltam, jöhet a macska. Szóval bekövetkezett a tökéletes magány. Végre csinálhatnám amit akarok, de nem megy. Most azon gondolkodom épp hogy miért nem megy, meg Zorán. Krípi lenne bejelölni valahol? Azt se tudom van e valakije. Kimozdulni se lehet. Tiszta tini románc lenne, átbeszélni az estét msn-en. De valszeg csak egy újabb indokot keresek arra, hogy ne írjak. Mindenesetre annyi pozitívuma már látszik a karanténnak, hogy az házban egész nap azoknak a késő tavaszi kora nyári vasárnap délutánok vibeja lett, amikor mindig mindenhonna finom illatok szállnak, mert valahogy már nincs kapkodás, és el lehet ereszteni és oda tudsz figyelni arra hogy a megfelelő nanoszekundumban vedd le a dolgokat a grillről. Dolgokat mert nem szeretnék kirekeszteni senkit. Én szeretem a húst, de azt a minőséget amit lelkiismeretfurdalás nélkül tudnék enni azt nem túl gyakran, azaz soha nem engedhettem meg magamnak, eddig. Mióta lecsúsztunk legalábbis. Ennek a nagyüzemi mutáns szarnak meg nem nagyon vagyok híve.. már 30 előtt kialakulni kényszerült enyhe, ám krónikus betegségeim létezését is ennek tudom be. Valahogy ilyen a korona vibe is: ehetném, de nem teszem mert tudom hogy nagyban nagyon rossz hatással van a környezetemre vs. mehetnék de nem megyek, mert ha nem is vagyok beteg, nagyban nagyon rossz hatással lehetek a környezetemre. Szóval tőlem lehet kolbász vagy tofu a lényeg hogy jó illata van.

.. III.

.. II. 

.. I. 

..üres a város.

Konkrkétan egy maroknyi ember cselleng benne, de a fejüket elnézve ők sem tudják mit keresnek itt. 

Az internet miatt már szinte lehetetlen szellemesnek lenni, de örülök hogy ez van.

99% százalék, hogy nem lesz munkám, mert egy turisztikai cél vendéglátóipari egységben dolgozom, próbaidőn, egy pozícióban, amire vagyunk 5-en. És elég volt rá 3 a karácsonyi főszezonban. 

Üres a város.

Ady, Remarque, Camus, egyedül sétálok.

Alapvetően ennél jobb ürügy vagy indok nem is jöhetett volna.

30-ig meg akartam írni, az is mindjárt meglesz, már nekiálltam, gettem gattam. 

De végre minden összeállt. 

Csóró vagyok, ismét munkanélküli, nemsokára és minden zárva van. 

Mindenki bezárva.

Szóval ez vagyok én most, az hogy ez miből indul és hogyan lett.

Most épp kibámulok a kihalt Vörösmarty térre, és törölgetem a poharakat. 

Hogy úgy tűnjön jó hogy itt vagyok.

Két hónapja nem dugtam és ha bele gondolok nem is akarok túlzottan. 

Most kicsit abba az állapotba vagyok, mint amikor pár éve sok lett a jóból, és végül sikerült leállni azzal az érvvel, hogy “most arra költök, hogy 45 perc feszkó után, 2 órán át úgy heppizzek, hogy utólag nem emlékszem és még a boldogság érzése se marad meg, mert eleszi a szinti másnap?!”

Szóval ezen az alapon leálltam az emberi kontakttal is. 

Túl sok hűhó semmiért.