#pataky attila

A szemét zenei legalja + nemzeti ufó

Pataki attila

Edda Művek: Barbárok (1985)

És ha már itt járok, akkor nem félek kimondani, a visszatérő Attis első két lemeze félig kibaszott jó, a koncertlemez utolsó öt számából és a 6. album első öt számából összerakható a mid 80s dallamos, kicsit glames, szintis hard rock legjobb magyar teljesítménye. Attis kitépi a szívét a rajongókért, a dallamok falakat bontanak, zakatol a sikacsika gitár, úgy gallopozik a basszus, hogy ősmagyarok nem vágtattak annyira, rá kósza szintidallam játszadozik, komolyan perfekt ez. Lehetetlen nem bokszolni a levegőt rá. 

Aztán itt ez a szám, remélem Attis ma is kiáll egy Fidesz-eseményre és elmondja ugyanezt szó szerint: 

“Amikor csak tehettem és ameddig csak tehetem, mindig fogok énekelni a fegyverek ellen. (...) Figyelj, testvér miről énekelek, a Barbárok, könyörgöm, figyelj!”

És aztán a zseniális tempóváltás után a legaktuálisabb, klímakatasztrófás refrén, énekelje el azt is: “Szeretem a fákat, szeretem a levegőt! És szeretnék élni, sötét fegyverekkel ne játsszon hát senki! Elvenni a jövőt, nincs rá mentség semmi.”

Jól van megcsináltad