#pagony

My 11th book

Képtelen vagyok betelni vele, hogy az egész csillagos ég látszik a kertemből. A múlt héten olyan gyönyörű Hold-Vénusz együttállás volt, hogy egy mesekönyv borítójára illett volna. Ma meg a Szuperhold bevilágít mindent.. diszkréten álomszerű a látvány, szinte azt várom, manók és tündérek bukkanjanak elő.

Ahogy már írtam, életem túlnyomó részét a Nagykörút 1 km-es körzetében éltem le, és laktam itt-ott, és szerettem is.. de most érzem először azt, hogy a helyemen vagyok. A városban úgy éreztem, nem lehetek hatással semmire, nincs igazi mozgásterem, hiába hőbörgök, csak egy tégla vagyok a falban. Itt amit teszek, arra a Természet válaszol.

Vettem néhány orgonabokrot, persze még csak pár ágacska mind, de az első tavaszi napsütésre felrobbantak, és rengeteg rajtuk a levél. A málna hasonlóképp ébredezik, a szamócán meg már kis virágkezdemények mutatkoznak. Igaz, még csak az előtérben sütkéreznek, ablakon át, nem merem őket kitenni a fagyba.. de vasárnap voltak kint, a házfal tövében, ahol nyáron majd a koviubik érnek. Tegnap pedig egy egész cinkesereg járult az etetőhöz némi feketeszotyiért. Fecskéket is szeretnék, meg méhecskelegelőt sok virággal.

Szóval újparaszt lettem, betelepülő, gyüttment. Első alapélményem az “african time” volt. Persze rohantam a vonatot elérni, lihegve, izzadva, mert fél óra múlva jön a másik, és mindenki hülyén nézett rám. Most rápillantok az órára, “ja, még 10 perc? rohangáljon a rosseb, megyek a következővel, addig tolok egy szelet pizzát, vagy valami”.

Azt hamar megtanultam, hogy a menetrend csak opció, az a vonat létezik, amelyik bent áll az állomáson. Sokkal kalandosabb az utazás, mint békávéval, és az emberek sem olyan zombik. Nyugisabbak, és segítőkészek. Jót röhögtem (persze egykori önmagamon is), hogy a hülye pesti képes beesni az autók alá, csak hogy elérjen egy villamost, pedig 3 perc múlva jön a következő. Itt az emberek tök nyugisan várakoznak.

Új életemnek vannak drukkerei és ellendrukkerei, de főleg irigyeim vannak. Mert ugye a munkát, a kínlódást senki nem irigyli, mindig csak a végeredményt. Pedig a mondás szerint a mostani szenvedés a majdani boldogság része. Az ár, amit előre megfizetünk. És én/mi eddig sokkal fizettünk.

Szóval még dobozokból élek, és nagy munkák várnak tavasz-nyár folyamán, de már alig várom. A családot választottam, az igazi életet, és ez mindannyiunkat megváltoztat. A tágas tér, a nyugalom, az hogy együtt teszünk egymásért, megnemesít. De a leggyönyörűbb az, ha csak egy egész kicsit teszek a Természetért, sokszorosan meghálálja, és ez nagyon jó érzés. És amit a városban nem lehet, a bőrömön érzem, mennyire igaz, amit valami indián főnök mondott valahol:

Vasárnap a Bartók Pagonyban festettem kívánságokat, a bevételből a vidéki könyvtárak fognak új könyveket kapni. Konkrét összegeket még nem tudok, de az akció idén is jól sikerült :) Örülök, hogy részt vehettem benne, köszi mindenkinek, aki eljött ♥

Nemrég megjelent A feltaláló című legújabb közös alkotásunk Kertész Erzsivel! Ez az első olyan könyv, amit minden oldalon illusztráltam, ráadásul színesben. A könyv a Pagony Most én olvasok! sorozatának legfrissebb tagja. Négy kötet fog készülni összesen, mindegyik egyre nehezebb szintű szöveggel, fokozatosan szoktatva a gyerekeket az önálló olvasásra. Már az első könyv is elég akciódús, ahogy ezt Erzsitől megszokhattuk, de később még nagyobb szabású találmányok és kalandozás várható! Már nagyban készülünk a folytatásra :)

Elmondtam a Pagonynak, hogyan telnek a nyaraim, Itt olvashatjátok!

Pszichológiai elemzés.

Micimackó:

Kórosan mézfüggõ szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társadalmi-közösségi, kooperativ jellegû tevékenységre.

Malacka:

Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás). Növésben is erõsen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértetni magát, állandó kisebbrendûségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.

Tigris:

Megalomániás tévkepzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van gyõzõdve arról, hogy a tigrisek a többi élõlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Ubermensch-szindrómájához az árja tigris fajhoz való beteges ragaszkodás, túlfûtött rasszizmus társul. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje õ, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.

Füles:

Súlyosan depresszív alkat. Öregkorára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája pedig valahol a béka segge alatt van. Nem tudott osszegürcölni egy lakásravalót, ezért - míg társai jó meleg, fûthetõ odvas fákban vészelik át a teleket - meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek köszönhetõen minden második nap tönkrezúzódik.

Ez a gyökértelen élet, valamint a seggén fityegõ mûfarok (Milne-nál minden bizonnyal az impotencia szimbóluma) amivel a többiek állandóan baszogatják, egyszerûen elviselhetetlenné teszi az életet Füles számára. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartasban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól ("mi van, ha nem sikerül?").

Kanga:

Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét. Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítették Kanga idegeit. Ráadásul - mivel Ausztráliából emigrált bevándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt egövi élõvilágában. Régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni - vár az igazira, aki sosem jön el.

Zsebibaba:

Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetõen anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkényeztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitõl nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói - elsõsorban édesanyja - nem fordítanak elég idõt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnõttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idõ után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenságát.

Nyuszi:

Az agressziv-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva él, ennek köszönhetõen mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait - heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással - levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetõen világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utálják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly: