Olyankor
HiĂĄba keresnĂ©m a feliratot az utcĂĄtok elĆtti, elhagyatott ĂŒzlet ablakĂĄn, mĂĄr rĂ©g letakartĂĄk vĂĄlasztĂĄsi plakĂĄtokkal, Ă©s egyĂ©bkĂ©nt sem a ti utcĂĄtok. Elköltöztetek, ahogy Ă©n is, Ă©s rĂĄhagytuk mĂĄsra a megszemĂ©lyesĂtĂ©st.
Nem tudom, mikor jĂĄrtam ott utoljĂĄra. De arra emlĂ©kszem, hogy pontosan Ășgy mĂ©rtem fel minden egyes szegletĂ©t, mintha mĂ©g lenne hozzĂĄ közötök - mintha magukban hordoznĂĄk a percek, hogy egyikĆtök mirelit pizzĂĄt vĂĄsĂĄrolt az imĂ©nt a sarki Sparban.
Pedig az ĂŒvegszilĂĄnkokat mĂĄr rĂ©g felsöpörtĂ©tek a konyhĂĄban, csak nĂĄlam csillan meg rajtuk nĂ©ha a dĂ©l - olyankor eszembe jut, hogy nektek az Ă©szaki fĂ©ny ilyen, vagy a nap, ha visszatĂŒkrözĆdik a holland hippik szemĂŒvegĂ©n.











