#nyugger

keleti pályán kezdtem. Nehezebb, veszélyesebb volt, de nagyobb élmény, színesebb, szagosabb, mozgalmasabb, töményebb. Bár mikor ott álltam sorba a Mehrabad International Airporton azóta átnevezték: IKA, Imam Khomeini Airport, 28 órát, volt benne 1 óra térdeplés is, lehajtott fejjel, mögöttem idegesen futkosó és kiabáló iszlámgárdistákkal, előttem a 10 levás bolgár műbőr táska, benne három szaros alsógatya, három pár büdös zokni, négy kemény sósra izzadt trikó, a pici lányomnak valami akkoriban menő farmer meg tépőzáras edzőcipő, bár még járni se tudott, mellette a fekete nejlonszatyor két török irhabundával, eladásra, amikor valamiért megidegesedtek a szabadságos frontkatonák, torokhangú dallamos fárszi nyelven kiabáltak, a banántáras AK-t lóbálták, Saddam mocskos háborúja második évébe lépett, Khomeini 2 éve halott, a haverom mellettem térdelve, tenyerünkkel a hűvös márványon, rámnézett, figyu, arkadaş, holnap leszek 25, bazki, a gépen megiszunk annyi viszkit Hamburgig, amennyit hányás nélkül tudunk.

érdekes, az Iranairon, ma már gondolom, hogy másképp van, volt minden. Persze csak az iráni légteret elhagyva, de akkor előkerültek a német sörök, belga, holland, dán sörök, a kubai rum, a skót viszki, a kanadai viszki, az usa bourbon, a török raki Visszanéztem, csodálkozást színlelve, Zoller baszod, hányadszor vagy itt velem, legalább tizenötödször, nem? bazmeg, nem Hamburg, Frankfurt! Olyan nehéz? Aha. Nem mindegy? Nem. Hamburgban nincs akkora placc, hogy egy 350 tonnás 747-est le tudjál rakni. Bazmeg, itt térdelünk Teheránban a Mehrabadon, és akkor azzal szivatsz, hogy holnap Hamburg vagy Frankfurt? Zolika, lesz még holnapunk, szerinted? Mit hallottál? Aztán csendben röhögtünk könnyezésig. a British Airways embere jött végre ki az irodából (tartottak még fenn irodát Bazarganban is, a szárazföldi határon, bár ott lehet, hogy P&O volt, Peninsular and Oriental, hajózós, ezek a britek nem adtak föl soha semmit, amíg nem volt muszáj), hogy próbálja csillapitani a gárdistákat (magas, hullámos vörösesszőke hajú, kurva nyugodt beszédű, mély hangú, olyan 7 láb magas, 140 kilós pasas volt, fényes grafitszínű öltönyben, aranyszinű nyakkendővel, aranykeretes szemüvegben). Sokáig nem lehetett tudni, hogy felengedi-e vagy nem az Iszlám Forradalmi Gárda a Frankfurt-am-Main-i Boeing 747-est, vagy hogy na jó, felengedi, de a takeoff után hirtelen felindulásból mondjuk lerakétázza a jihad nevében a picsába, ez akkor simán benne volt a levegőben. A committee fel volt rendesen paprikázva.

és akkor itt jön a lényeg: nekem (is) címezve írják redditen meg itt-ott a nagy gondolkodók és megmondók, akiknek talán a legnagyobb flash az életükben, hogy elvitték kacsaszájú folyékonyseggű csajukat egy önellátásos szlovén vagy horvát airbnb kéglibe, lábgombás zuhanyfülkével, 3 km-re az Adriától, ahonnan csak a szomszéd lakóparkra látnak (és ezzel nem akarok bántani senkit, az is klassz), hogy: vááá, kurva nyugger, Mit.Tuttok.Tik.Az.Életről, thee, rohaggyá megfele, miattad van a orbán is! zsák krumpli, miii? 13. havi nyugdíj, miii?

Iranair, a Jumbo Jet-ekkel (néztem ki az ablakon, akkor még nem volt belt-kényszer, meg lehetett cigizni is, szárnyanként az a 2 baszott nagy Rolls-Royce hajtómű), micsoda megnyugtató hangjuk volt, micsoda kaják voltak rajtuk! Érthető okok miatt jó nagy északi kerülővel Azeri és Armenia (alattunk a havas Ararat (Büyük Ağrı Dağı), jobbra a Kaspi-tenger) felől léptünk be Türkiye légterébe, odáig az iraki MIG-ek csak nem jönnek föl, a Krím fölött valahol a lélegzetelállítóan gyönyörű perzsa sztyuvik már hijab nélkül mosolyogva hozták (akkor még nem voltak ezek a szörnyű ragasztott műanyag karmok, egyszerű, formás, ápolt körmeik voltak, olyan természetes kékesfekete hajkoronáik, sűrű szemöldökeik, olajbogyó-fekete szemeik, olyan mozgásuk, csodálatos bőrük, hogy elolvadtam a látványuktól is) a második kaját.