#nikonone

Speed is essential to the Jianke (速捷)-

illusztrációm Gustav Nachtigal - Szahara és Szudán című könyvének, 12. Rablótársaság című fejezetéhez.

Rablótársaság.

“Csatlakoztam tehát a nyugtalan életű uled-szolimánok karavánjához. Kicsiny arab törzs ez, szétszórva, egyesített haderejük aligha érte el valaha az ezer főnyi lovast. Történetük roppant kalandos. Ősi hazájuk a Földközi-tenger melléke. A Nagy Szirtisz környékén legeltették a nyájaikat, nyaranta meg Fezzan oázisaiba vonultak a datolyaszüretre. Súlyos belső meghasonulás következtében elvesztették függetlenségüket.A tripoliszi pasa szolgálatában öt nagy rablóhadjáratban vettek rész, Fezzantól a Csád-tó körüli országokig. Láttam öregeket akik résztvettek ezekben a harcokban. Csillogó szemmel beszéltek a régi szép időkről. Amikor ismét fölvirult, megerősödött a törzs, tizenkét éven át uralkodtak Fezzan fölött és nyugtalanították Tripoliszt. Később azonban a törökök hatalma megszilárdult Tripoliszban, leverték a szolimánokat, főnökük haldokolva megesküdött hogy önkéntes számüzetésbe vonul. A legyőzöttek a szaharán át Borkuba, onnan Kanembe, a Csád-tó mellékjére vonulutak vissza. Bámulatos szívóssággal és vállalkozó kedvvel egymás után valamennyi törzset megtámadták a Bornuba vivő úttól keletreTibeszti és a Csád-tó között. Gyűlölték és rettegték őket. Amerre elvonultak, minden elrabolhatót elraboltak. Egész vidékek elnéptelenedtek. Sikereik föltüzelték őket.Zsákmányra éhes kalandor északafrikai törzstársaik támogatásával szemet vetettek a tuaregek tevéire. Tudvalevő hogy az egész világon a tuaregeknek vannak a legkitűnőbb tevéik. A martalócok kedvelt célpontja volt Kauar oázis, a Bornuba vivő út mentén és az oázist körülvevő sivatag. Négy év alatt 50,000 tevét szedtek össze azon a tájon. Azután következett a bűnhődés.  A tuaregek 1850-ben mintegy 7000 emberrel, teveháton és lóháton, hirtelen fölbukkantak Kanemben, egy szoros völgyben rajtaütöttek az elbizakodott ellenségen és kézitusában a fegyverfogható férfiak színevirágát kiirtották. A főnök is elesett, családja hét tagjával együtt. Hazaz apjaa helyszínén mesélte el nekem a véres kudarcukat. Ő maga is résztvett a harcban. Alig huszadmagával maradt volt meg hímondónak. Lóháton menekültek. Barth, a német utazó, kevéssel ezután járt (1851-ben) Kanemben. Úgy emlékezik meg az uled-szolimánok törzséről, mint amely végleg el fog tűnni. Nem így történt. Szívós életereje megmentette a törzset. Az életben maradtakat Bornu védelmébe fogadta, lovat és fegyvert adott nekik és határőrökül alkalmazta őket Vadai ellen. Jóllehet kevesen voltak s nem akadtak ekkoriban kiváló vezetőik, túlélték a válságos időt. Nemsokára már több száz főnyi lovast és gyalogost állítottak ki. Békét kötöttek a tuaregekkel, Borkut sikerült megtartaniuk és Kanemben egyre erősebben megvetették a lábukat.Amikor én ott megfordultam, messze földnek föltétlen urai voltak ismét az uled-szolimánok és éppúgy félték és gyűlölték őket mint virágzásuk idején. Portyázásaikkal még egyre nyugtalanították a szomszéd népeket. Mennél jobban elnéptelenedtek Kanem pusztái és Egei és Bodele lapájai, Kanemtől északkeletr, amelyek valamikor oly gazdagok tevékben s mentől inkább visszavonult a a kanemi lakosság a Csád-tó szigeteire, annál messzebre kiterjesztették rablóhadjárataikat.Még Darfurtól északkeletre is elkalandoztak. Idő és tér nem szab határt a sivatag fiának. Elvándorol az a világ végéig, amíg tevét s élelmet talál s ahol fölüti sátrát vagy kunyhót rak magának : ott a hazája.”

Way of the Jianke 劍客之道 Essential Elements of Chinese Swordsmanship

The Five Essential Elements of Jianfa are- Versatility (靈活) Speed (速捷) Internal Power (內勁) Courage (膽力) Calm (沉着)

The Jianke must be Versatile (靈活) -

The strength of jianfa is its adaptability. Various systems of jianfa have different numbers of basic cuts, though most have many in common, such as ci (thrust) and pi (split). Some cuts are short and quick. Others are powerful enough to rend limbs from the body. Some cuts are percussive, and hit with a shocking blow. Others slice and move past the target.

The jian makes good use of both the edge and tip, employing both cut and thrust. By switching freely back and forth between striking with the edge and tip, the jianke can choose from a variety of effective possibilities to deal with the task at hand. This variety allows the jianke to quickly adapt to any situation, while remaining unpredictable. So, while the jian is not as powerful as a two-handed saber, such as the zhanmadao, and lacks the reach of a spear, in well trained hands, its wide range of techniques give it an adaptability that makes it a formidable weapon. The key to achieving this adaptability is a through study of the basic cuts under an accomplished jianke. Once one has a solid understanding of jianfa, it is important for the jianke to look at other types of swordsmanship and weapons training. The idea is not to study many other systems, but to be familiar enough with them to understand the strength and weakness of other weapons. Such observation can also inspire the jianke’s sword work. So one must not only study one's own system in a pure fashion to grasp its essence, but also engage in swordplay free of dogma, calling upon the most effective techniques, regardless of which system it belongs to. As Sunzi wrote, "one should apply the orthodox as the unorthodox and the unorthodox as the orthodox."

The Jianke must have Courage (膽力) -

Perhaps the Yang Family treatise, the “Song of Prefect Clarity” explains this best. One section from that classic reads, "Being bold is not correct, Being timid is not correct, Strong courage and keen perception is correct."

To be bold means to move forward aggressively, regardless of what lies in front of one. This often means that paying no attention, one moves too quickly, often faster than one's duifang is moving. This can easily result in running into the duifang's weapon. When one wins through boldness, it is because one is facing a duifang who is timid or inexperienced.

To be timid means to be restricted by fear. This means that one will be bound by inhibition and move too slowly to respond appropriately to the actions of one's duifang. When one prevails through timidity, it usually means that one's duifang was over confident, sloppy or foolish, and ran into one's weapon.