Talpatlan egerek
Napokig nem Ă©rtettem mitĆl viszket a bĆröm, a lĂĄbamon, a hatĂĄmon, az ĂĄllamon, a fenekem, mindenhol csak viszketek.Â
Ma dĂ©lutĂĄn viszont rĂĄjöttem. A konyhĂĄba lĂ©pve meglĂĄttam a talpatlan egereket. Egyik a mĂĄsik hĂĄtĂĄn, közösĂŒlnek, de nem csak az, hanem lerĂĄgjĂĄk egymĂĄs vĂ©gtagjait is közben. RĂĄgĂĄs Ă©s hĂĄgĂĄs Ă©s rĂĄgĂĄs Ă©s hĂĄgĂĄs.Â
-Ezt nevezik ârhĂĄgĂĄsnakâ... kezdi mondani a fĂ©rjem, mert Ć mindent nagyon tud.Â
Noha Ă©rdekesnek tartom ezt a tĂ©nyt, nem engedem, hogy vĂ©gig mondja, mert ma nincs tĂŒrelmem az okossĂĄghoz.Â
NĂ©zem a kis talpatlan rhĂĄgĂłkat Ă©s arra gondolok, milyen kĂĄr amikor az okoskodĂĄs elveszi a kedvet az Ă©rdekestĆl is.Â















