Cui prodest? Kinek használ? (és kinek nem). Ha megpróbáljuk megérteni az Iszlám "Állam" létrejöttét, és fennmaradásának, sőt eszkalációjának történetét, választ kell adni a fenti kérdésre. Szíriában azért dúl háború, mert stratégiai helyen fekszik Európa energiahordozókkal való ellátása tekintetében. Azt talán mondanom sem kell, hogy Európában az élvez tartós hegemón szerepet, aki rajta tartja a kezét a gázcsapon. Az USA a hidegháború végén, a szovjet katonai tömb összeomlásával megszerezte ezt a hegemón vezető szerepet, amelyet esze ágában sincs kiengedni a kezéből most, amikor gazdaságilag bajban lévőnek látszik. Nem is igazán arról van itt szó, hogy az USA máris az elszegényedés jeleit mutatná, hanem inkább arról, hogy nincs határozott és tiszta jövőkép. Az USA-t irányító cionista jellegű csoportnak egyáltalán nem szerepel a terveiben a másodhegedűsi szerepkör, amely a gazdasági erőviszonyok eltolódása miatt kézenfekvő közelségbe került. Ezeket a számára kellemetlen folyamatokat akarja ellensúlyozni olyan lépésekkel, mint a szíriai háború, vagy a TTIP kierőszakolása. Mindkettő valami módon hegemón hatalom létrehozását célozza Európa felett. Ne felejtsük el Zbigniew Brzezinski egyik kijelentését, hogy aki uralja (Kelet-) Európát, az uralja a bolygót. Amennyiben az amarikai hegemónia meggyengül akár csak Közép-Európa felett, az kellemetlen jövőt vetít előre a világuralmi terveket illetően. Szíria ehhez kellene az USA-Izrael kettősnek, hogy a térség nagy gáz- és kőolaj ásványvagyonát Európába juttathassák. A vezetékek útja Szírián keresztül kell vezessen, ezért aki Szíriát uralja, uralja ezt a kérdést is. Itt lép be képbe Oroszország, amely tradicionális gázszállítója Európának. Aszad az ő szövetségese, legalább negyven éve így van. Oroszország az elmúlt évek egyes eseményei, de különösen az ukrajnai atlantista puccs miatt lépéskényszerbe került. Vagy lerohanja Ukrajnát, vagy blokkolja az USA-Izrael szíriai terveit. Visszakanyarodva az Iszlám "Állam" ügyeire, meg kell állapítani, hogy léte és tevékenysége az USA-Izrael kettős stratégiai érdekeit szolgálja. Ennek következtében igen valószínű, hogy a szervezet éppen ők hozták létre olyan strómanokon keresztül, mint Szaúd-Arábia, illetve Törökország. A törökök hosszú ideje ellenséges viszonyban állnak Szíriával, ennek gyökerei valószínűleg az oszmán időkig nyúlnak vissza. A törökök veszik meg az Iszlám Állam által kitermelt olajat! Nagy üzlet ez. Mindkét félnek. Szaúd-Arábia pedig Iránnal áll ellenséges viszonyban, nem utolsósorban azért, mert a térségben egyedül Iránnak van ahhoz elegendő olaja és gáza, hogy Európa ellátásában konkuráljon vele. Minden egy irányban hat - megszerezni Aszad Szíriáját, és az orosz gáz kiszorítható Európa piacáról. Valamint, mintegy mellékesen a háború a legjobb üzlet. Összefoglalva, amennyiben Oroszország kiszorul abból a helyzetből, hogy beleszólhasson Európa ügyeibe akár, mint elsődleges energiahordozó-szállító, akkor nagyhatalmi státusza meggyengül. Végső soron prédává válhat, mint 1991 után, amikor a Jelcin vezette orosz kormány tehetetlenül hagyta, hogy az országot kirabolják. Putyin színre lépése és az utána történt gazdasági-politikai restauráció megszüntette ezt a nyugati szemszögből nézve idilli állapotot. Oroszország ma ismét erős, és ahogy az idő telik, úgy lesz egyre erősebb. Ezt csak egy háború akaszthatja meg, ezért ráncigálják a medve bajszát mind erősebben nyugatról. Az oroszok a Déli-Áramlat kudarca, illetve a görög események számukra kedvezőtlen kifejlete miatt kénytelenek nagyobb szerepet vállalni Szíriában, mert a versenyfutásban nemcsak a gyorsaság fontos, hanem az ellenfél elé vetett mind gyakoribb gáncs is. Most úgy látszik ez történhet.