Konfliktusok éve lesz
Alig telt el 6 óra az idei első munkanapomból a csoportvezető helyettes már itt liheg a nyakamban,hogy csináljam ezt, csináljam azt. Arról mondjuk elfelejtett tájékoztatni,hogy miután szabadságra mentem belenyúlt egy dologba, arról nagyon kussolt.
Lényeg,hogy sikerült egy hibát találni, amit elvileg kijavítottak, de mikor megpróbálta újra teszelni tavaly dec. 18-án jött valami másik hiba. Most meg itt pattog,hogy próbáljam meg a tesztet egy másik termékkel. (Igen, termékeket könyvelünk egy CRM rendszerben.)
Elöntötte a szar az agyamat, megint elkezdett a torkomban dobogni a szívem,hogy b*ssza meg ezt a dirigálást, értelmetlen próbálkozást, majd addig próbálkozunk erőből míg valami eredményt fel tudunk mutatni.
Hát, nem! Semmi értelme erőlködni a látványra adni, amíg nincs visszajelzés,hogy egyáltalán minden hiba elhárult. Azt meg magasból szarom le,hogy fosik,hogy kirúgják. Ha kamu munkával kell eladni azt,hogy van értelme az állásának akkor az annyit is ér. Az,hogy szorongatják a tökeit valami meetingben a PO azzal sem tudok mit kezdeni. Ha lefelé képes így viselkedni akkor felfelé is legyen nagy a pofája.
Nagyon frusztál ha baszogatnak a munkában olyan dologgal aminek az ég adta világon semmi értelme, csak, hogy valami riportban jól mutasson,hogy mennyi WIP taszkunk van. Persze szakmai kérdések elsikkadnak, az infókat nem adja tovább. Konkrétan a téma vezetője sem érti,hogy miért nem működnek olyan dolgok amik papíron már késznek kellene lennie. Tök jól megcsinálnám magam is a dolgokat. Csak hát egyáltalán nem nyomonkövethető a munkarendszerünk.
Szóval megint ott tartok,hogy konkrétan mentálisan triggerel a munka. Unom a cseszegetést, a konfliktus helyzetet, a kozmetikázott "munkát".
