#mostohaanya

Pár éve még minket tartottál a családodnak. Bármit meg tettél volna értünk. Aztán valamiért anyával elhidegültetek. Elváltatok.

Talán ez volt a legjobb döntésetek az életetek során. Örültem hogy anya is talált valakit aki szereti, és örültem hogy te is találtál valakit aki szeret téged. Hiába hogy már nem egymást szeretitek.

Én is szerettelek. Hisz mindig azt mutattad milyen jó hogy mi vagyunk a te kis hercegnőid. Te voltál a szuperhősünk, az első szerelmünk. Olyan apa voltál akire felnéztünk.

A válás után a napi találkozásokból hétvégi ottalvások lettek. Aztán csak alkalmi éjszakák. Aztán szülinapok. Az ottalvások átalakultak csak egy gyors találkozásra. Most pedig ott tartunk hogy csak karáncsony napján találkozunk.

Miután összeköltöztél az új pároddal és az ő kisfiával, egyre inkább romlott a kapcsolatunk. Már nem anya ül az anyósülésen melletted, hanem más nő. Már nem értünk jössz az iskolába, hanem más kisfiáért. Már nem velünk csinálsz közös programot, hanem más kisfiával. Minket letudsz havi 25000 forintal.

És szépen lassan így cserélted le a családod, másra.

Nem köszöntesz fel a névnapunkon. Nem jössz el az előadásomra. Pedig mennyire szeretném hogy ott legyél a gombavatómon.

Nem is tudom mikor beszéltem veled úgy igazán. Már nem tudod mi történik velem. Hogy melyik fiú játszik éppen a szívemmel, hogy mikor milyen vizsgáért izgulok. De szerintem arról sem tudsz hogy milyen mély depresszióban szenvedek. Pedig az egyik okom te vagy.

Hogy tud ennyire eltávolodni két ember, akiket egy vér köt össze, és akiért régen a vért ontottál volna.