Mar 13, 2012
De hiába is Ãrom le, a magány az én útitársam Bármerre is indulok el, akár milyen útirányban Nem integet ha leszállok, tudja hol kell rám várni Ha rettegek is tÅ‘le, nem fogok meghátrálni Ha volt út, amin együtt jártunk, mára már az mögöttem Az érzéssel, hogy elmúlt, mégis békét kötöttem De hiába mert hiányzol, bár ott lehetnék melletted Hiába mert vágyom Rád, a szÃvem már rég elnyerted De hiába mert nem vagy itt, nem bújik hozzám senki sem De ha azt mondod, hogy szeretsz, Neked mégis elhiszem
