Szóltam az elején, hogy én nem az a låny vagyok akit két talålkozås utån ågyba vihetsz.
Ăn az a lĂĄny vagyok akinek elmondhatod a legnagyobb fĂ©lelmedet,
Azt ami a legjobban fĂĄjt neked valaha,
Aki egy rossz nap utĂĄn hazavĂĄr Ă©s hozzĂĄd bĂșjik miközben megbeszĂ©litek a napodat,
Aki sĂŒtit sĂŒt neked, mert megszeretne lepni,
Aki megvédené az érzéseidet bårkivel szemben,
Aki tåmogat téged még akkor is amikor mindenki ellened van,
Aki elfogadja minden kis porcikĂĄdat, Ășgy ahogy mĂ©g te sem tudod..
Ăs te mĂ©gis azt vĂĄlasztottad, hogy megprĂłbĂĄlsz kihasznĂĄlni. Ha egyszer Ă©rzelmileg is felnĆsz megkĂ©rdezem:
MegĂ©rte ïżŒ?












