Andrea Richardson: A vagyonra hamar ráun az ember és rájön, hogy nem más, mint külső vigasz
A minimalista életstílus szenvedélyes népszerűsítője, aki minden felesleges dologtól megszabadult és az okostelefonját is kidobta.
Nyitókép: Pavol Rábara
Luxusházakban élt és mindene megvolt, amiről jó néhány nő csak álmodozik. Az angol férfjével és a két gyerekével minden négy évben más országban lakott. Az a fajta materializmus, ami körülvette, nehézségekbe sodorta, ezért úgy döntött, hogy az egész helyzetnek véget vet. Napjainkban a minimalista életstílus szenvedélyes népszerűsítője, a minimalistka.sk blog szerzője, emellett egy könyvet is írt Minimalistický domov (Minimalista otthon) címmel.
Andrea Rchiardson a pozsonyi Ligetfaluban él, minden feleslegességtől megszabadult, a gyerekeknek csupán egy ajándékot ad karácsonyra, kidobta az okostelefonját és azt állítja, hogy ismét át kellene éreznünk azt, hogy mi is az az éhezés.
Valamilyen konkrét fordulat állt be az életében, amikor úgy döntött, hogy áttér a minimalizmusra?
Az első ilyen fordulat akkor történt meg, amikor a materialista Abu-Dzabiba költöztünk. A férjemnek jó állása volt, egy 400 négyzetméteres luxuslakásban éltünk. Háztartásbeli feleségként korlátlan lehetőségem volt a lakás berendezésére és arra is, hogy bármit megvásároljak, ami szemnek-szájnak ingere. (…)
Fokozatosan azt kezdtem el érezni, hogy ez a sok felesleg leterhel. Probléma nélkül mindenre jutott volna időm, de én állandóan csak a háztartással foglalkoztam, valamint azzal, hogy mit kellene még megvásárolni. A gyerekek úsztak a játékokban, holott rendesen sosem játszottak egyikkel sem. Húztak a szoknyámnál fogva és azt szerették volna, hogy rájuk figyelek. Eleinte azt hittem, hogy az a rengeteg játék okozza a problémát, amelyek már nem érdekelték őket. Ha végiggondolom, akkor elmondhatom, hogy a minimalizmushoz vezető út a saját önzésemből alakult ki, abból, hogy miként oldjam meg a csodálatos életem ellenére a saját elégedetlenségemet.
Rátaláltam a minimalizmusról szól blogokra, ahol arról írták, hogy az emberekre milyen jó hatással vannak a minimalista helyiségek, és azt is megtudtam, hogy azok a gyerekek, akiknek kevesebb játékuk van, sokkal jobban el tudják magukat foglalni a játékaikkal. De ezek csak az első, kezdetleges lépéseim voltak a minimalizmussal.
Honnan jött rá arra, hogy ez az az életstílus, amivel Ön is foglalkozni akar?
A második fordulat akkor állt be, amikor Németországba költöztünk. Számomra sokk volt Közép-Keletről ismét visszatérni Európába. Egy kiadó házat kerestünk, de nem ám az alapján, hogy közel legyen az iskola és nekünk is megfeleljen, hanem az alapján, hogy férjen be a házba az 250 doboz, amit Abu-Dzabiból hoztunk magunkkal.
(…) Amikor megérkezett a holmijainkkal megpakolt konténer és két napon keresztül csak a dobozainkat hordoztuk fel-alá, nagyon érdekes érzés fogott el. Azt mondtam, hogy ez így nincs rendjén.
(…)
Mit csináltak?
Eladtuk a vagyonunk 80%-át, még a szekrényeket is. Először a játékokkal kezdtem, amit vagy kidobtam, vagy jótékonysági célra fordítottam. Hatalmas fordulat állt be, és rögtön észrevettük, hogy mennyire jól érezzük magunkat. A gyerekek egyre többet játszottak és sokkal kedvesebbek lettek.
Valamiből rengeteg mindennel kell rendelkezned ahhoz, hogy ilyen radikális döntést meg tudj hozni. A játékok után a háztartás egyéb részei következtek, és rájöttem arra, hogy nemcsak a teljes feleslegesség volt a probléma, hanem maga a ház is hatalmas nagy volt. Volt három olyan szobánk, amibe be sem tettük a lábunkat. Egy jóval kisebb házba költöztünk, 300 négyzetméterből 89-be, a gyerekek a külön szobákból egybe költöztek. Természetesen továbbra sem fértünk el, ezért további dolgok eladására kényszerültem.
Paradox módon a legkönnyebben az ikeás dolgainkat tudtam eladni, míg a legnehezebben a luxuscikkeinket. Hiába magyaráztam, hogy az a luxusasztal 500 euró volt, végül ingyen adtam oda egy embernek és még a taxiját is nekem kellett kifizetnem. (Nevetés).
Rendesen fájt, hogy olyan feleslegességekbe öltünk bele rengeteg pénzt, amit sokkal értelmesebb dolgokra is felhasználhattunk volna. (…)
(…)
Most hol laknak?
Pozsonyligetfaluban egy háromszobás lakásban.
(…)
Mit gondol, a minimalizmust a szlovák nőknek találták ki? Könnyen a szemére vethetik azt, hogy míg Ön szélsőséges materializmust élt át, addig ők egyik fizetéstől a másikig élnek. A minimalizmus ezekre a családokra is alkalmazható?
Igen, ismerek olyan családokat, akiknek nagyon kevés pénzük van. Például az anyukám is vidéken él, egyedül nevelt fel minket rendkívül szegény körülmények között, ahol minden koronának megvolt a helye. Különféle extrém helyzeteket éltem át, de a luxus felnyitotta a szemem. Azok az emberek, akiknek nincs elég pénzük, mindig a gazdagságról álmodoznak. Mindenkinek, aki ilyen problémákkal küzd, azt kívánom, hogy csak egy pillanatra élje át a luxust és érezze, hogy milyen hatalmas nyomást és elvárást jelent.
Ha valaki magasabb szinten él, az azt jelenti, hogy a státusába folyamatosan pénzt kell pumpálnia. Valójában azonban az egész mögött nincs valódi boldogság, mivel a vagyonra hamar ráun az ember és rájön, hogy nem más, mint külső vigasz.
Ismerek olyan embereket, akik azért is vannak anyagilag rossz helyzetben, mert felesleges dolgokat vásárolnak. Ha mindezt abbahagynák, sokkal jobb helyzetben lennének. (…)
A minimalizmus egy eszköz, amiből mindenki azt viszi magával, ami neki megfelelő. Természetesen az én helyzetem teljesen más, mint mondjuk azoké, akiknél minden centnek megvan a helye. Nekem abból a szempontból volt kiváltságos helyzetem, hogy volt miből redukálnom. (…)
A minimalizmus egyfajta reackió a mai világra?
Úgy gondolom, hogy az embereknek elegük van a reklámokból és a fogyasztásból. Szinte felrobban tőle a fejünk. Az időnk nagy részét az okostelefonunkkal töltjük nem pedig az emberekkel. Állandóan valamire kattintgatunk, mint a robotok. A reklámtársaságok már nem csak a bilbordokon tálaljánk elénk a reklámokat, hanem rejtett reklámok keretén belül is.
(…) Szerintem a minimalizmus egyfajta mentőöv.
Postoj.sk, Mala som konzumu plné zuby – Rozhovor s minimalistkou Andreou Richardsonovou.
