Nehéz idők...
Amikor egy fél pohár rozé után játszod a Nehéz idÅ‘ket, mindig érzem, hogy össze-vissza fogdostál, de nekem ebbÅ‘l csak a hasamba vágó villámlás maradt és a tücsök ciripelése a szobában, amitÅ‘l ma sem tudok aludni... pedig elénekelted nekem százszor is.... csak az álmok szÃnesek, szépek. Persze, de ha nem jönnek?












