Az éjszakai piac Luang Prabangban. Rengeteg éjszakai piacon voltam már szerte Ázsiában, de ez nagyon különleges - minden eddigi helyen ugyanis óriási tömegen kell átverekedned magad, az árusok pedig hangos szóval agitálnak a vásárlásra, nem lehet végigsétálni és nézelődni, mert ha egy fél pillantást vetsz bármire, akkor véged: azonnal rádmásznak, fizikailag, ténylegesen noszogatnak, megragadják a karodat, megkérdeznek abszolút nem rájuk tartozó dolgokat, a pofádba nyomják az összes árujukat és így tovább. Onnan már csak úgy van menekülés, ha rájuk ordítasz, vagy te is fizikailag ellököd őket magadtól.
Na Luang Prabangban viszont nyugodtan sétálgathatsz, nézegethetsz, az eszem megáll: mintha csak egy európai piacon járnál-kelnél.
Nem csak a piac ilyen, az utcán is sétálgathatsz anélkül, hogy lépten-nyomon rádkiáltanának, hogy szőr, tuktuk, szőr, masszázs, masszázs-lédi, masszázs-bumbum, marihónalja, miegymás. Vietnámban például így megy ez. Itt is nagy a masszázskínálat, minden utcán van vagy két-három hely, de eddig csak egyszer kínálták nekem a szolgáltatásukat, akkor is én néztem meg az áraikat, nyilván azért.
Na persze ezek se angyalok, épp ma este, az éjszakai piacon szólt rám egy férfi, hogy masszázs-lédi-bumbum érdekelne-e. (Nem érdekelt.)