#kupac

arról, hogy miért is hőbörögnk az emberek és miért csapnak az asztalra, ha olyasmit ovasnak ami nem tetszik nekik. 1) a saját identitásuk kialakítása Sokaknak tetszik, ha olyan csoporthoz tartoznak aminek egyértelműek az irányelvei. 2) Egy csoport elismerésének elnyerése Az alacsony önértékelésű emberek próbálják mások elismerését kivívni és a pozitív külső visszajelzéssel erősíteni az önbizalmukat. 3) önigazolás. Könnyebb vádaskodni és szemrehányást tenni, mint belátni, hogy a szerencsétlenségüket maguknak köszönhetik. 4) Lehetőségekre vadászva Vannak akik nyerészkednek. Ők mindig harsányan az erősebb, a nyerő oldal mellé állnak. 5) Unalomból A szürke hétköznapokban valami izgalmat ad nekik a nyilvános hőbörgés. Onnan ismerhető fel, amikor csak pszichológiai okból hőbörögnek, hogy képesek a tényeket a saját kedvük szerint kiforgatni. Még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nincs igazuk. idáig tart a kivonat. Mondjuk, engem mindig meglep azért, hogy milyen ocsmányak tudnak lenni az emberek miközben a saját identitásukat védik, meg tényleg nagyon kevés emberben van meg az a magabiztosság és könnyedség, hogy szarjon arra mit mondanak mások. A vélemények, a másféle meglátások persze érdekesek, de a sima agresszió az csak sima agresszió, akármit is gondol magáról az agresszor.

Egyszer egy barátnőm járt egy újságíróval. Rövid kapcsolat volt, de ez alatt is sikerült a faszinak lehúznia a nőt egy kis pénzzel, ami azért volt csúnya dolog, mert a barátnőm is csóró volt, egyedül nevelte a gyerekeit, kibaszott sokat dolgozott, hogy megéljenek. Csakhát, azt hitte, hogy egy szép szerelem kezdődik. Azt hitte, hogy a faszi, aki amúgy irodalmi körökben jártas, ellenzéki újságíró az egy gerinces ember. Meg a szex is jó volt , úgyhogy szívesen kötötte volna magához ezzel az átmeneti baráti segítséggel is. De a pasi egy gerictelen féreg volt valójában. Fura volt ezt az egészet tudni amikor olvastam valamelyik cikkét vagy láttam őt egy rendezvényen. Az volt a legbizarabb, amikor itt láttam a pasast az utcánkban. Még azt is tudtam róla, hogy merre görbül a fasza, neki meg fogalma sem volt róla, hogy én ismerem. A másik a barátaink barátai. Vagy inkább az ismerőseink ismerősei. Hogy csak összefújja a szél a hasonlókat. Akárhogyis forgatja az élet a kereket, akármerre menekülünk vagy akármivel próbálkozunk, se mi, se mások nem tudnak kibújni a bőrükből. Mindig ugyanaz lesz ami vonza és taszítja őket. De ez érdekes dolog, mert olyan helyen dől el bennünk, olyasmik befolyásolják, amiről senkinek nincs fogalma se. Fura amikor kedvelsz valakit, de nem szeretnél a csoportjába tartozni mert a többieket viszont nem kedveled. Talán önismereti kérdés, hogy miért nem kedveled a többieket. De talán csak annyi, hogy valójában nincs dolgotok együtt és hagyni kéne, hogy téged is továbbfújjon a szél.