#kritikai

Mi sem jelzi jobban az uborkaszezon végét, mint hogy a minisztériumi trollokat is kiengedték a ketreceikből. Dávid kezében is újra serceg a penna, a szezon nyitányaként most egy cikkről állapította meg a SZAKMAI pallos, hogy kicsi, rövid, tárgyilagos.

A cikk blazírtsága nyilván azért is kifogásolható, mert Tarlós Pityu eddig is rengeteget tett azért, hogy Budapest zöldebb és élhetőbb legyen, az ilyesmi nem kizárólag az önkori választások előtt képezte részét városvezetési agendájának. (Hogy wifivel tudok majd öltözőszekrényeket kinyitni, egyből elfeledteti velem a városliget szétbarmolását is.)

Emellett botrányos, hogy a független médiákokban folyton csak a fikázás megy, de amikor végre, nagysokára történni látszik valami üdvözlendő, azt csak így simán leközlik. A pitypang virágzásáról is hogy megfeledkeztek...

Hol ér össze a társadalomkritika és a vállalati menedzsment világa?

Mi az oka annak, hogy a társadalmi és politikai törésvonalak újra és újra leképeződnek a klubokban és a lelátókon?

Miért ilyen szar minden?

Mit tehet a művészet a perifériára szorultakért? És ha ezek a különféle szexuális kisebbségek?

Šiuolaikinėje visuomenėje vis ryškiau matomas paradoksas: tie, kurie per visą savo gyvenimą nesugebėjo sukurti absoliučiai nieko apčiuopiamo ar vertingo, dažniausiai užima garsiausių kritikų ir moralinių teisėjų pozicijas. Tai žmonės, kurių biografijose nėra nei vieno pastatyto namo, nei vienos įgyvendintos verslo idėjos, nei vieno originalaus kūrinio ar net nuoširdaus pasiaukojimo bendram labui.…

Megint a sajtónál. Az anyaosztályomon tegnap jöttek rá/mondták, hogy a családi hátteremet megismertve már értik miért is szeretek ide járni. Kicsit ez is, de a nagyobb része az, hogy itt hasznosnak érzem magam, tényleg tudok dolgozni és segíteni.

Ez főleg most kezd fontos lenni, mikor le kell adni az egyetemnek a naplót, illetve az értékelést. És mikor jön az a rubrika, hogy milyen konkrét szakmai munkákat végeztem… hát enélkül teljesen meg lennék lőve.

Továbbra is sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, hogy írtam-e két újabb közleményt a mai napo folyamán. Illetve hiperbüszek voltam magamra, amikor a főkönöm telefonált, és engem kért, hogy akkor (sem megerősítve sem cáfolva) lehet, hogy nekem kéne holnapra még írnom röszkei helyzetről, meg a forma1-es dugóról. Meg napközben tényleg olyan jól votl a hangulat az irodában, tényleg kicsit fáj a szívem ,hogy nem itt voltam végig az öt hétben.