#kalef

A Moszkva tér felújítása már több évtizede állandó téma, politikusok jöttek-mentek, ígéretek hangzottak, egymásra licitálva ígérték a jobbat, szebbet, drágábbat, mi meg csak ámultunk, hogy milyen jó lesz nekünk. Kb. akkor veszthettem el a fonalat az ígéret cunamiban, mikor már LED csíkokat álmodtak az aszfaltba, mozgólépcsőket mindenfele, földalatti átjárókat a Mammut irányába, és talán még UFÓ leszállópálya is volt valahol, bár ebben annyira nem vagyok biztos, hogy ennél a felújításnál ígérték, és nem valamelyik másiknál. :) 

Engem speciel már azzal megnyertek volna, ha a tér valamelyik sarkába ígértek volna egy mini Disney parkot, de én elismerem telhetetlen vagyok. Mondjuk a buszparkoló helyére. Aztán persze lezajlottak a mindenkori választások, és minden maradt úgy ahogy volt. Kiderült nincs pénz a beruházásra, nem lesz se disney park, de még egy árva LED csík sem az aszfaltban... Igaz, a Disney parkot meg sem ígérték, de a LED csík azért fájó pont volt, mert nélküle lehet ugyan élni, de minek. Ráadásul ezen a téren ér egybe három kerület is, az I, II, XII, ami újabb felületet adott a mutogatáshoz, mivel így mindenki úgy érezhette a másik felelőssége a felújítás és így ezt remekül lehetett tologatni a kerületek között, hogy ki feladata. Közben meg a vár tövében meghúzódó tér finoman szólva sem volt a város büszkesége. A turisták egymás után szembesülhettek a vár ódon hangulatával, és a 60-70-es évek lerobbant szocreál minimalizmusának emlékével. Egy BKV jegy áráért dupla élmény, ez az igazi akció. Az állapota, a kialakítása elavult és az egész egyre inkább csúszott lefele, egyre nyomasztóbb volt rajta a közlekedés feltéve, hogy nem élveztük a téren közlekedők által laza egyszerűséggel illemhelynek használt környéken a barangolást. Közben a téren és környékén saját kis kereskedelmi iparág is kezdett kialakulni a “rendkívül kedvezményes beszerzési forrásból” származó pamutzoknik forgalmazása, illetve a gyarmatról érkező építésügyi szakemberek szaktudása köré. A városban minden építési vállalkozó tudta, olcsó szaktudás verbuválható a téren álldogáló “turistákból”, és még csak a számlával és egyéb hivatalos bürokratikus felesleggel sem kell feltétlen vesződni ilyenkor. Egyszóval pörgött a feketegazdaság ezerrel a téren. A fél város épült abból a szakember gárdából ami ott felsorakozott reggelente. Aztán eljött a várva-várt idő, a dumálásból tett lett, és elhatározták fel lesz újítva a tér. Először még ugyanúgy legyintettük, mert ez volt a képzeletbeli ígéret táblán az előző 25 utána a 26... Még akkor is kételkedtünk, amikor a látványterveket megnyerték, láttunk régen ilyet is. Igaz itt nem volt Disney park, nem volt földalatti átjáró, nem volt komoly parkosítás, helyette nagy betonplaccok, de legalább a LED csíkok megmaradtak nekünk. Ezek után meglepetésünkre aztán kitűzték a felújítás idejét, és a kitűzött időben el is kezdték. Hát na.

Bevallom azóta napi rendszerességgel nem járom a környéket, mert evolúciós törzsfejlődésemnek köszönhetően kialakult már egy olyan életösztönöm ami azt diktálja, ha nem muszáj, akkor feleslegesen ne szívassam magamat nagyon. Emiatt ahogy lehetett kerülőutakon közelítettem a térséget, lehetőleg messzire elkerülve a műveleti területet. Ugyanis a környék a felújítások miatt majdhogynem megközelíthetetlen a nap egyes időszakaiban.

Mikor elkezdődtek a felújítások nem gondoltam milyen mértékű munkáról van szó, de azóta kiderült nem költői túlzás azt állítani róla, hogy konkrétan ennél jobban csak úgy bonthatnák szét a teret, ha rögtön atomot dobnak rá, végül meg kicsit megszórják napalmmal. Olyan méretű átalakítás történik, hogy én már nem is nevezem Moszkva térnek (vagy Széll Kálmán, ugye:), hanem szimplán műveleti területnek. Valahogy így nézhet ki egy harctér valami gigászi tank vs négylábú lépegetők ádáz élet-halál harca után! Mivel ez a tér mostanában többször is bekerül a hírekbe az itt zajló munkálatok miatti forgalom bénulásokkal, ezért egyik nap gondoltam félredobom evolúciós életösztönöm, és elbattyogok megnézni, hogy most hogyan haladnak a munkálatok, miért kell ekkora elkerítéseket és átszervezéseket tenni. Úgy voltam vele biztos szokásosan megint túllihegik az átalakítást, a tér közepén fúrtak egy lyukat amit 25 manager, munkaügyi, és biztonságtechnikai szakember (deszépenmondtam!:) lapátokra támaszkodva áll körbe, míg Józsi az egyetlen munkásember a lyukban lapátol valamit serényen. Mint kiderült nem is tévedhettem volna nagyobbat. Nincs kizárva, hogy a lelkesedés itt igazából csak valami önkifejezés, vagy rekordkísérlet, hogy leásnak Kínáig, esetleg szakmai precizitás csak azért, hogy az ominózus LED csíkoknak is meglegyen a tökéletes alapzat, de azt nem lehet mondani, hogy csak a lapátokat támasztják, a munka zajlik. Mondjuk pusztítani egyszerűbb és néha szórakoztatóbb is, régóta az a véleményem a világ legkevésbé stresszes emberei a buldózereket irányító bontási szakemberek. Viszont így is haladnak a munkálatok, igaz ha meglátnak egy fényképezőt, akkor azért látható így is néha kicsit igyekeznek rájátszani, mintha hevesen konzultálnának egy darab kiálló cső rendkívül fontos sorsáról és nem az aznapi történéseket beszélnék ki a... khm... nemzetközi gazdasági életből.

A képeken amiket készítettem látható teljes gőzerővel zajlik az átalakítás, és ráadásul laikust számára is eléggé látványosan. A hatalmas kacsaúsztató amit ástak a tér közepére erősen impresszív, ha azt nézzük a várfok utcáról letekintve konkrétan nem láttam a lyuk alját. Látva a mélységet volt egy érzésem, hogy nem kell már sokat ásniuk ahhoz, hogy a föld magját szabad kézzel megsimogathassák. :)

A tér állapota leírhatatlan, szembesülni az állapotokkal meglepő, még az emlékeimben él a régi Moszkva tér, amit most látok viszont döbbenetes. Azt kell mondjam nem végeztek félmunkát a srácok. Markológépek dolgoznak ezerrel, hatalmas nyílt-felszíni bányára hasonlító kráter körül nyüzsgő gépek, teherautók jönnek-mennek, hoznak-visznek. A tér másik oldalán is, ahol régen a villamos megállóknál a gombaépületek álltak, ott is most egy markoló áll a tér közepén, egy akkora földkupac tetején és kaparja maga alatt a földet, hogy a Várfok utcán fent állva a lépcsők tetején majdnem szembe állok a markolóval.

A tér ikonikus, ettől függetlenül rettentő ronda épülete, a legyező is ki van belezve teljesen, a környéke föld és konténer dzsungelből áll. Ez az épület érthetetlen okokból nem lesz elbontva, csak átalakítva. Az egyetlen indokot amit el tudok képzelni miért nem bontják el, hogy olyan masszív vasbeton szerkezetből van a koszorú, amiről szerintem 1 milliárd évvel civilizációnk kipusztulása után talán végre elkezdene pattogzani a festék.

A várfok utca mentén a vérmező út irányából építettek egy nagyon pofás kis dombocskát, amit igazából nem tudok mire vélni, de gondolom van komolyabb célja és nem csak unalomból hordták össze, ha már sok munkát ölhettek bele. 

Egyébként a látványterveket nézve ott valami lépcső-terasz szerűség lesz kialakítva, olyan szélességgel, hogy azon a NASA lánctalpas rakétakilövő állomása is is kacagva oda-vissza grasszálna.

Látványterv: http://www.bkk.hu/fejleszteseink/szellkalmanter/

Egyszóval mint látható hatalmas munkálatok zajlanak a területen. Az egyetlen gond az, hogy mint minden mesében, itt is vannak fordulatok. Történetesen itt az, hogy városunk nagy irányítói úgy érezték ez a felújítás még önmagában nem elég nehézség az egyszeri városlakónak, ezzel még nem tették teljesen tönkre a város közlekedését, és ők nem hívei az ilyen félmegoldásoknak, így gondolták a vidámpark érzést egy teljes szélesvásznú egész estés műsorrá alakítják. Ennek örömére miközben a Moszkva teret teljes erőből egy atomháború utáni poszt-apokaliptikus scifi horror díszletévé alakítják, vele egy időben megkezdődött pár egyéb olyan fejlesztés is Budán, aminek köszönhetően pillanatok alatt a kis kellemetlenségből sikeresen masszív szívást tudtak generálni. Ez az állapot annyira remekül sikerült, hogy kiváló reklám lenne bármilyen helikoptergyártónak, vagy teleportációval kísérletező startup vállalkozásnak. Hát igen, ha már csináljuk, akkor félmunkát nem végzünk. Ennek örömére egyszerre három önmagukban is komoly fennakadást okozni képes fejlesztést indítottak be, lezárták a Bem rakpartot a fonódó miatt, a Margit körúton a pár éve felújított sínek újra felújítása miatt 2 sávból az egyiket elkülönítették buszsávnak (természetesen ott is állandósult parkoló lett a sínekből), a Moszkva teret meg... Nos. Az emlékeinkben örökké élni fog. :) A környéken mióta ezt összevarázsolták időnként úgy áll be a forgalom, hogy egy ideig azt hittük erre már nem is közlekednek az autók, hanem szimplán így parkolnak. Járókeretes öreg néni totyogva jobb szintidőt produkál, mint bármelyik autós. Emiatt én is egérutakon kezdtem menekülni, mert láttam ha egy gyengébb pillanatomban behajtok a környékre, akkor már nyugodtan bejelenthetem új lakcímnek azt a pontot ahol megállok az autóval. :)

A Moszkva tér közben szépen bomlik lefele. Igazi logikai feladvány lett rajta az átjutás, az egyik feléről a másik felére átjutni néha olyan volt, mintha kísérleti egerek próbálnának az áhított sajt irányába eljutni, miközben a dombtetőn kukásmellényesek közben röhögve jegyzetelnék a tapasztalatokat az emberi történelem eddigi  legnagyobb tömeges tájékozódási képességeket kutató kísérletében. Mint résztvevő enyhén szórakoztató, de javarészt azért inkább frusztráló volt. A legegyszerűbb megoldás az, ha sodródik az ember a tömeggel, aztán reménykedik legalább a többiek tudják az utat. :) Nem lepne meg, ha így tűntek volna már el egész embercsoportok az építési törmelékekből épült szemétkupacok között. :) Vagy a gödörben szörnyethaltak és most Kínában nézik kik ezek és honnan jöttek.

Az autósok is láthatóan kezdték megtanulni a menekülőutakat, mert az az abszurd helyzet kezd előállni, hogy több ilyen kerülő felé is komoly sorok kezdenek kialakulni a környéken, viszont közben a Moszkva irányába meg szinte üresek maradtak az utak. Így fordulhatott elő, hogy a Szilágyi E. Fasor felől érkezve a János Kórháznál a Városmajor utca irányába állandó sorok vannak, miközben a Moszkva felé meg üres az út. A menekülőutakra rengeteg idő is lehet bejutni, aki viszont bátor és elkanyarodik a Moszkva felé, az szerencsés időszakban akár 5 perc alatt is átjuthat az egészen. Vagy nem, és akkor azt is megbánja, hogy megtanult vezetni. :) Ez azért inkább olyan, mint a szerencsejáték, hogy vagy bejön, vagy nem, de mindenképp izgalmas.

A fotózás mellett aztán aztán jött az elhatározás, éljük ki a kalandvágyunkat. Vannak akik hegyet másznak, mások raftingolni mennek, én úgy döntöttem menjünk végig az építkezések útvonalán, kerülő nélkül! Az életösztönöm miatt látni még nem láttam egészben a szakaszt, csak részletekben mikor a nagy kerülőutak vadászata közben véletlen keresztezte az utamat valamelyik érintett szakasza a nagy projekteknek. Nézzük meg hogyan fest most az átépítés idején Buda ütőerének számító környék, mi az ami miatt bocsánatot kértek a tévedhetetlenek is. Fogtam a kis ezer éves mosógépet is megjárt veterán kamerámat, egy befőttes gumi segítségével ferdén rágumiztam a tükörre, hogy gyenge minőségben rögzítse az utat, aztán nagy levegő és nekilendültem. :) Fel voltam készülve mindenre, volt nálam hideg élelem, takaró, tartalék üzemanyag, és persze telefon rajta pasziánsszal. Persze csak arra az esetre ha át kell ülnöm a szomszéd autójába. Mint kiderült szerencsésen sikerült a napnak egy olyan szakaszát kiválasztani amikor annyira gyér volt a forgalom, hogy még a nyári szezon szabadságolási időszak alatt sem nagyon látni ilyet. Már kezdtem zavarba is érezni magamat, hogy jöttem katasztrófa turistáskodni, erre ennyire pofátlanul gyorsan jutok át az egészen. Őszintén arra számítottam csinálok egy tízszeresére felgyorsított másfél órás videót, a kormányt fejelő ideges autósokról, amint az autók között grasszáló gyalogosokkal verekednek Benny Hill zenéjére. Ahogy azt a béke és szeretet ünnepe előtt is szokták csinálni az ünnepi hangulatban tobzódó honfitársaink. :] Ezzel szemben zavartalanul végig tudtam haladni rajta. Erre mondják hibátlan időzítés. Ennek ellenére azért érthető miért áll be az egész reggel, és késődélután. A “műveleti” terület és a Margit híd pár kilométeres szakaszán simán 3, egyenként is nagy dugót produkálni képes felújítással sikerül találkoznia az egyszeri halandónak, ami azért nem rossz arány. A kalandvágyó autósoknak ha ez önmagában nem elég izgalom, akkor az biztosan segít a vérnyomásának magasan tartásában, hogy ott vannak az irányonként 1 sávosra szűkített szakaszok, buszsávok, és rosszul vezetett sávok. A Moszkván ráadásul az is fokozza az izgalmakat, hogy az eltévedt bizonytalanul kóválygó gyalogosok ott próbálnak átmenni az autók között, ahol csak az életösztönük engedi, és azt kell mondjam azért az utóbbi időkben láttam olyan átkeléseket, amihez képest még a lemmingek is a túlélés bajnokai.

A szervezés hibátlanságát az is bizonyítja, hogy menet közben én is elkövettem azt a hibát, hogy megszokásból közlekedtem, ezért sikerült kétszer is olyan sávba haladnom amiben aztán megakadtam... Az egyetlen szerencsém az volt, hogy annyira gyér volt a forgalom, hogy gyorsan korrigálni is tudtam ezt a tévedésemet. Viszont amikor a reggeli vagy esti csúcs van, akkor valszeg ez picivel kaotikusabb lett volna. Mindenesetre egy dologban már biztos vagyok, ezt a szakaszt továbbra is kerülni fogom a felújítás idejére. Főleg a reggeli és esti csúcsforgalomban. Ezt az utat fakultatív jelleggel csináltam, hogy emlékezzek ha véletlen arra akarnék kanyarodni, akkor miért ne tegyem. :) Továbbra is inkább maradok a menekülőutaknál, ha meg erre jár valaki és beszorul a dugóba, javaslom vigyen magával egy vödör nyugtatót, mert kelleni fog neki. Biztosan. :) 

Mégis végül azt mondom türelem, nézzük úgy, jövőre lesz végre a városnak egy olyan tere, ami miatt talán már egy fokkal kellemesebb élmény lehet Buda ütőerében a közlekedés. Ráadásul ha kiderül még sem tér lesz, akkor is lesz egy remek álcázott rakéta silónk, vagy földalatti űrkutatóbázisunk, de a lényeg megújul, ami ha minden jól alakul még nekünk is jó lesz.